Úgy érzem nem bírom tovább, kismamaként nincs elég lelki erőm. Mit tegyek?

Sziasztok. Túl éltem a terhességet. Egy hónappal hamarabb jött a világra a kicsi, lyukas szívvel, de nem kell műteni, azt mondták 5 éves koráig össze forr. Refluxos is volt, de az már helyre jött. Rövid volt a köldökzsinór, amit nem vettek észre így természetes úton szültem, majdnem elvéreztem. Már most kiderült, szinte mindenre allergiás. Nem is volt még olyan, hogy ne legyen kiütéses. Minden nap jön valami. Még mindig zaklatnak. Szeptemberben lesz a tárgyalás elhelyezés, láthatás ügyben. 1szer látta eddig a kicsit, mikor bementünk a gyámügyre, ott javasolták, hogy forduljak a bírósághoz. Nem tudom, mennyi esélye van ha nem is látogatja, pedig én fel ajánlottam hogy bármikor megnézheti. Szóval, semmivel nem lett könnyebb az életem. Imádom, szeretem a kicsit, de nem tudom kiélvezni az anyaságot. Gyorsan telik az idő és soha nem fogom tudni behozni az elmaradt pillanatokat. Minden nap stresszben vagyunk, hogy mi lesz, mivel állnak elő megint. Anyagilag is tönkre megyek, hogy mindenből allergén mentes kell.

Júliusban megszült az a nőszemélyzet (állítólag a volt páromé a gyerek) még a kórházból is nekem irkálta a hülyeségeit. Nem normális ez az ember. De a kicsi apja sem. Úgy érzem sosem lesz jobb. De valahogy megpróbálom túl élni a következő 18 évet, ha addig be nem zakkanok teljesen vagy nem kapok agyvérzést. :(