Hogyan kérdeztél rá a nőgyógyászodnál az anyagiakra?

Én úgy kérdeztem meg, mint amikor a boltban vásárolok, teljesen természetesen, hogy mennyiért vállalja el a szülést. ez egy választható plusz, amit nem kell kérned, ha kéred, akkor annyak ára van. Szerintem a letöbb doki ezt szereti is tisztázni. Az első szülésemnél a doki rezzenéstelen arccal mondta, hogy mennyiért vállalja, kérdés nélkül is.

a második szülésnél másik dokim volt, ő nem mondta magától , ott megkérdeztem.

a férjem jár dolgozni, és ő is elmondja mennyit kér. ez szerintem ilyen dolog...nem szívességből, baráti szeretetből dolgozik.

Szerintem ne csak egy vizsgálat után dönts. Még nagyon korai a terhességed, van időd választani. Menj el hozzá 2-3 alkalommal, és ha még mindig szimpatikus, akkor kérdezz rá nyíltan. Addig pedig próbálj informálódni, ki mennyit ad/adott. A váró nagyon alkalmas erre :)

Nálunk nagyon régi az ismeretség a dokival, szinte gyerek korom óta ismerem, természetes volt, hogy nála születnek a babáim. De én konkrétan rákérdeztem, hogy mennyiért vállalja el. Ő pedig nagyon korrektül azt válaszolta, hogy ő még soha nem kért szülésért pénzt, ha jut akkor elfogadja, de ha nem akkor sincs harag. A terhesgondozásnak pedig kötött ára van. Mi is a terhesgondozás tízszeresét adtuk.

Én nem kérdeztem rá a dokitól, mennyit fog kérni.

Terhesgondozásra mindig sztk alapon hívott. Magánba csak akkor mentem ha mindenáron beszélni akartam vele azonnal és nem telefonon, de beszélgetésért nem fogadott el pénzt sose.

Szülés után annyi pénzt kapott amennyi a magánrendelése (egy alap vizsgálat) 10-szerese. Ahogy az előttem író is említette.

Ez így reális. Nem túlzás, de nem is égés hogy keveset adsz.

Elsőnél mikor megállapította a terhességet, megkérdeztem, hogy vállalná e a gondozásomat, majd 7 hónapos lehettem, mikor rákérdeztem konkrétan, hogy "a szülésért mennyit kér", ő nem jött zavarba, mondta az árat.

Most a másodiknál is hozzá járok, nem kellett kérdeznem, hogy vállal e, viszont már az elején rákérdeztem az árra, mivel anyagilag mélyponton voltunk, mikor kiderült a baba (ne támadjatok, védekeztünk, mégis terhes maradtam). Mondtam a dokinak, hogy mi van, még aludnunk kell rá egyet, hogy hogyan folytatódjon a történet, aztán kérdeztem a szülés árára. Na, akkor hebegett-habogott, szerintem nem akarta, hogy esetleg ezen múljon a jövő.

Szerencsére még abban a hónapban munkát kapott a párom, és rendeződtünk, baba maradt, lassan szülünk... :)

Miért ennyire természetes hogy súlyos 10000-ket fizetünk a dokinak?Felesküdött arra amit tesz.Ha magánban jársz hozzá már akkor nem keveset hagysz ott nála, és ezek után mindenféle szemrebbenés nélkül kimondja azt az összeget amit gondol és mindenki teljesen egyértelmüen rábólint.Hát ezek után értem miért ilyen pofátlanok az orvosok.Azért adunk nekik pénzt ami amúgy is a kötelessége lenne.Jól végezni a munkáját.Jó persze az más ha be kell jönnie késő éjszaka vagy ünnepnapon akkor persze lehet honorárni a plussz fáradozásait.Na de azért ne legyen már teljesen egyértelmű hogy fizeni kell.Bocs nem teljesen a kérdésre válaszoltam de egyszerüen kiakadok mikor ilyenről van szó.Egy baba amúgy sem kerül kis pénzbe már az induláskor sem és akkor még a doki is, aki max a végén bejön és gratulál.Kicsit kisarkítottam tudom de...

egy kismama

17:06!

Egyrészt igazat adok neked, másrészt nem.

Egyrészt igaz, hogy pénz nélkül is legjobb tudása szerint kell világra segítenie a kisbabát, végülis ezért esküdött fel orvosnak.

Viszont: én személy szerint soha nem tudom eléggé megköszönni és eléggé hálás lenni azért hogy végigkísérte a problémás terhességemet, akár konferenciára tartott akár az egyetemre órát adni, bármikor hívhattam és készséggel válaszolt még a legbugyutább kérdésemre/félelmemre is. Hétvégente ha ügyeletes volt, ha nem, mindig bejött hozzám a kórházi szobámba megkérdezni hogy vagyok.

Gyakorlatilag hajszálon múlt hogy életben maradt a lányom és én is, és ez a hajszál az orvosom! Soha-soha nem fogom tudni neki eléggé megköszönni hogy időben lépett és azonnal császározott. Műtét után mondták nekem hogy már nem sokon múlt hogy baj legyen.

Tehát van az az eset, amikor igenis ki kell fejezni valahogy az ember háláját.

És én akármikor kerülök hozzá, mindig fizetni fogok neki!