Mennyire áll fent a vetélés gyanúja ha 7 hetes vagyok,30000 HCg-m, és a petezsák látszódik, de az embrió kicsi volt és még nem volt szivverés?

Hát azt mondta, hogy ne nagyon reménykedjek, de azt is mondta, hogy mintha már a kezdödő szivmükődést látná...

Olyan jelet mutatott az ultrahnag mintha, valami mozgó tárgyat talál a radar a képernyőn. Remélem jól le tudtam irni. Ez az utolsó reménycseppem.

Azon kivül, hogy az embrió túl kicsit volt (remélem azóta nőtt)3,5 mm volt, más gond nem is lenne. Mondjuk ez éppen elég... Azt mondta, hogy nem lát vérzést sem, meg hogy puha a méhem, amik mind jó jelek.

A végeleges hétfőn derül ki. De például tegnap olyan rosszul voltam, hányingerem volt meg minden, nem gondolnám hogy már nem élne...Különös érzés. Volt sajnos már egy vetélésem novemberben, de akkor véreztem az elején fogva és tudtam, hogy elveszitem. És egy idő után el is múltak a terhességi tüneteim. Most nem és ez a boldogság érzés se akar elmúlni (tudjátok mint amikor nagyon boldogok vagytok és szerelmesek, a mellkas feletti érzés, a lélekben), pedig próbáltam már magam "lebeszélni" a reményről, de egyszerűen nem tudom. Nem is tudom, hogy hogyan álljak a dologhoz, ha elveszitem. Arra még nem is merek gondolni.De egy szó mint száz, nem sok esélyem van. Ja és amit ez a dokinő még elmondott az az, hogy a másik dokinak az elején meg (5. hét körül, mikor kiderült a terhességem) meg kellett volna mérnie a progeszteron szintemet, amit nem tett meg. Pedig természetes tudta, hogy egy vetélés a hátam mögött van. És ha akkor az eredmény szerint a sárgatesthormon alacsony akkor lehet még segiteni, abban a stádiumban, de már most hormont adni azt mondta, hogy túl késő. Tényleg ennyire tehetetlen lenne az orvostudomány a korai vetélésekkel szemben? Köszönöm válaszaitokat, majd az egyedüli menedékem, mert a férjemen kivűl, csak az anyukámnak meg húgomnak mondtam el a másodikat, és eléggé egyedül vagyok ezzel. Hétfőn még mindenképpen megirom, hogy mi volt.

Kedves bátoritó válaszolók!

DOBOG A SZIVE ÉS MINDEN RENDBEN VAN!!! Ma voltam reggel az orvosnál és az ultrahangon - egy kis keresgélés után megláttuk a picit a dobogó szivecskéjével!!! Annyira boldog voltam!!! A férjem is ott volt, ő is látta!!

Ezek után az előbbi orvost és a mostanit is sajnos azzal kell kommentálnom, hogy elég negativ hozzáállásuk van és hogy megspórolhatták volna nekem ezt az 1 hét poklot és idegeskedést!!!

De én éreztem ezt az örömérzést, és nem tudtam elhinni, hogy nem él már a baba!!!! Tudtam! Mint hogy a másiknál is tudtam, hogy sajnos nem marad meg!

Köszönöm mindenki bátoritását, iszonyatosan sok pozitiv energiát és biztatást adott!!!!