Másnak is időbe telt, mire megszokta a terhesség gondolatát?

Sziasztok:)!Ha megmozdulnak megváltozik ez az érzés,legalábbis nálam megváltozott,bár 29.héten is még szokom a gondolatát és szerintem az teljesen normális,hogy attól "félsz"mennyire változik majd meg az életetek...mindenki fél az ismeretlentől!

Boldog babavárást Nektek!

Nyugi, semmi szégyellnivaló nincs abban, hogy nem estél egyből euforikus boldogságba.

Még "csak" 10 hetesek vagytok, pár hete tudhattad meg - még bőven van időd megbarátkozni a dologgal.

Azt szokták mondani, hogy az ikrek: dupla gond, DE dupla öröm :D

Majd neked is beindulnak az anyai ösztöneid, ne félj - szerintem hamarosan.

Szerintem ne aggódjatok, mert habár csodálatos dolog babát várni, mégis csak "furcsa" az új helyzet. Jó, de egyben olyan furi is legalábbis én sokszor agy éreztem. Mondjuk talán én elmondhatom hogy mr az eleje óta nagyon örülök, de sokszor furán is éreztem magam az új helyzetben és nem tudom elképzelni hogy milyen is lesz majd kisbabázni. Ettől függetlenül állok elébe, és szeretném jól csinálni :)

Látni az UH-n sokat változtat az érzéseken, mikor 13 hetesen megláttam a képernyőn ugrálni és a kis lábaival rugdosni nagyon meghatott...

Szia. Hasonló cipőben jártam én is, és ugyanúgy lelkiismeret-furdalásom volt miatta, mint neked. De amikor megmozdult sem nagyon hangolódtam rá a dologra, inkább csak mostanában, a 30. hét tájékán, amikor kezdtem valójában terhesnek érezni magamat, mert jött a nagy pocak, a nehéz cipő meg zoknivétel, mikor már tényleg kismama formám lett, és akadályoztatva voltam a mindennapi dolgaim elvégzésében.

Nem azt mondom, hogy 7 hónapon keresztül nem akartam a picit, csak valahogy nem éreztem magam másnak, minden ment úgy, mint máskor, stb., és a magzatmozgás sem volt olyan intenzív vagy zavaró. Mindez idáig a szülésen sem törtem a fejemet. Csak mostanában jövök rá, hogy kb 1.5 hónap (33 hetes vagyok), és már 3-an leszünk, és ANYA leszek. Most mozog annyit és úgy, hogy "beleszól az életembe", mert nem mindegy, hogy hogyan ülök, fekszek, mennyit mozgok, szóval le vagyok korlátozva. Nekem ez kellett ahhoz, hogy "észre vegyem magamat". De mindettől függetlenül imádom Őt, meg az állapotomat, csak én valahogy máshogy éltem meg a dolgot.