Bemernétek vállalni?

SZia! Csak, hogy legyen másféle nézőpont is:

Mi jól élünk, nagy családi házban, a férjem sokat keres, takarítónőnk van, kertészünk, bébiszitterünk...stb.

Most 3 hónapos a kisfiam, kislányom 1,5 éves. Amikor "elterveztük" a nagycsaládot (merthogy 4 gyerekünk lesz) aggódtam, hogy mennyi pénzt kell majd elkülöníteni, hogy mindenük meglegyen. 2 gyerek után ki merem jelenteni, hogy:

az első gyerekre kellett nagyobb kiadás (bútorok, fürdőkád, babakocsi, etetőszék, ruhák stb.) , mert mindent be kellett szerezni. Ezt a neten, vagy használtan potom pénzért meg lehet már oldani. Ugyanazt el lehet intézni 200ezerből és 1,5millióból is, attól függ hol vásárolsz. A 2. gyerek mindent örököl. A nemi különbségek miatt uniszex cuccokat kell választani, és akkor nincs gond. De a lényeg, amire rájöttem: a gyereknek TE kellesz, ANYA és APA. Minden más lényegtelen. Hogy új, vagy használt, hogy verdás, vagy kittis, hogy zenél, vagy sípol....neki tök mindegy! CSak szeressék, és sokat nevethessen VELED! Ez nem kerül pénzbe.

1 éves korig szoptattam a kislányomat, az se került pénzbe. Főzök nekik, szeretik. Olcsóbb, mint az üveges babakaja, és jobban is szereti. Én minden márkást összevásároltam (enni-inni-játszani stb.) tök feleslegesen. Egyszerűen csak velem akarnak lenni :) A hálóingembe jobban szeret belebújni, mint az ilyen-olyan flancos cuccába. :) Remélem, összejön a 4!

Születtek már gyerekek sokkal rosszabb körülmények között is. Ez még nem az a szegénység, amibe ne születhetne bele egy baba.

OFF:

Ismerek olyat, aki 21 évesen szülte az első babáját. Szó szerint semmijük nem volt, ráadásul az anyát nevelőszülők nevelték fel, az apa szülei pedig külföldön laknak. Apának bejelentett munkája sosem volt, ráadásul ivott is. Anyának egy ismerőse tudta elintézni, hogy legyen hol lakniuk (egy farmon, mint állatgondozók). Azóta apa elpárolgott, munkanélküli és iszik továbbra is, anya kirúgta, elváltak - talán ez volt életében a legjobb döntése. Csak időközben született még két gyerek. Állatgondozóként nem kell rezsit fizetniük (villany, víz, fűtés). Kapják az iskoláztatási és családi pótlékot (egy összeget takar, csak nem tudom mi a pontos megnevezése), havonta megkeres anya 20-30 ezret. Ennyiből kellene megélniük, HA nem lenne anyának egy pasija, aki havi 120-at keres, amiből kézhez kap kb. 60-at, talán ez egy kis plusz anyagi segítség. De ha ez a pasi nem lenne, nem tudom mihez kezdene az anya a 3 gyerekével ilyen háttérrel. Elmehetne dolgozni minimál bérért a 8 általánosával, de hát a munka büdös, így csak napi 1 órát kell dolgoznia. A biológiai apa is összekaphatná magát, hiába nem lehet bejelentett munkás, van 3 gyereke, akiről valamilyen szinten gondoskodni kéne, akár elváltak, akár nem - de neki is büdös a munka.

Na ez a helyzet az, amire én azt mondom, hogy ez már azért túlzás. És sajnálatos módon az egyik gyerek az én szerelmem, aki még iskolába jár, szóval nem tud egy ideig kiszabadulni ebből a "nyomorból". Látom, hogy mi megy náluk nap mint nap, és legszívesebben beolvasnék mindkét szülőnek, csak a két kisebbik gyerek miatt nem teszem. és végülis semmi közöm nincs a dologhoz. Úgy érzem, hogy "gyerekként" ezerszer felelősségteljesebb vagyok, mint a két szülő együttvéve. És ez marhára bässza a csőrömet.

OFF VÉGE!

Szóval szerintem ebből vond le a következtetést.

Kedves kérdező!

Anyukámék rettentő csórók voltak amikor születtem, és ez sokáig így is maradt.. Mégis nagyon boldog gyerekkorom volt.

Férjemnél is így van, és kiegyensúlyozott boldog emberek vagyunk, mert a szüleinktől rengeteg törődést és szeretetet kaptunk, ha ruháink mindig használtak is voltak.

Most mi is várjuk a babát pedig nekem nincs fix munkám, a férjem össze vissza keres, van mikor jól van mikor rosszul, de nem bejelentve ő sem. Boldogok vagyunk.

Ruhákat fogunk kapni, babakocsit 8ezerért találtunk szupert, és pelenkázót összeütünk, kiságy megmaradt régről, a többit is megoldjuk majd.

ezért nem várnék éveket még.

Mi rosszabb anyagi helyzetben voltunk mint a barátaid. 20 évesek voltunk, pici, olcsó albérletben laktunk, én főiskolás voltam, így munkám még nem volt sosem, párom dolgozott. Jött a baba, véletlenül. Nagyon boldog terhességem, babavárásom volt. Mindig jutott annyi pénz, hogy megéljünk, nagy vágyaink sosem voltak.

Ma már ez a pici baba 13 éves nagylány, a párom ma már a férjem, született még két gyermekünk, saját lakásunk van hitel nélkül, két autónk hitel nélkül és boldogan élünk (mindenfajta hitel nélkül). Bár hónapról hónapra élünk, tartalék nélkül, mert amit keresünk, azt elköltjük minden hónapban, hogy mi is és a gyerekek is megkapjanak olyan dolgokat amikre vágynak. Nem nagy dolgokra kell gondolni, inkább napi szintű apróságokra és sok-sok kirándulásra.

Örülök, hogy így alakult, hogy lehettem fiatal anyuka és idősebb is, hisz nemrég született meg a 3.

Nem bánnám ha több pénzünk lenne, de nem élünk segélyből és szeretjük egymást és boldog életet biztosítunk a gyerekeinknek.

Ez ér a legtöbbet!