Normális az, hogy a második terhességemnél már nem vagyok annyira érdeklődő?

Én is a másodikat várom, én inkább azt mondanám, hogy nincs időm a terhességgel foglalkozni a nagyobb mellett! Csak telnek a hetek, kicsit sajnálom is, hogy nem tudom úgy megélni ahogy az első fiamnál, de ez van...

Szakirodalmat már én is ritkábban bújom, de ez természetes, már van tapasztalat...

Mi is a másodikat várjuk.

A férjemnek néha visszaolvasom az első gyerekkel írt babanaplót és megdöbbenünk mennyire másképp gondolkodtunk akkoriban.

nagyon gyorsan tellnek a napok de esténként még mindig beszél neki most a 2. babával is odateszi a kezét a pocira.

szóval nem sok minden változott én könyveket az elsővel se olvastam szóval nem hiányzik. babanaplót most is írok,.

Bár még nem vagyok terhes a második babával, de nekem épp ez a félelmem, hogy nem tudom majd olyan intenzíven megélni a második terhességet, mint az elsőt. De tudom, hogy nem lesz rá elég időm a nagyobbik gyerek mellett, és mivel már van némi tapasztalatom is, így biztos, hogy én sem fogom igényelni a sok információt.

Szerintem irigylésre méltó dolog, ha valaki a második-harmadik-sokadik terhességet is úgy tudja átélni, mint az elsőt. Bár nem hiszem, hogy van ilyen. Szerintem az "első dolgok" csodája mindig több, mint a másodiké. S emiatt tudom, hogy lesz egy kis lelkiismeret furdalásom is, ha a második babát nem "élem át" annyira, mint az elsőt.

Pedig ez valahol így természetes.

Én is így vagyok vele. Az elsőnél persze újdonság volt meg minden, a tesónál már nagyjából tudom a dolgokat, meg a nagyobb totál lefoglalja minden időmet.

Elég ha azon fől a fejem, hogy minden rendben odabent, mert sajnos vannak/voltak gondok.