Terhesség alatti vicces történet? Mesélnétek?

36 hetes várandósan bementem a kh-ba, hogy 5 perces fájásaim vannak, szerintem én szülni fogok (ez volt reggel nyolckor). Az ügyeletes doki először nem hitte el, hogy 36 hetes vagyok, elkérte a kiskönyvemet is, mert azt hitte, csak szívatom (magas vagyok és nagyon kicsike pocakom volt, ő kb 6 hósra tippelte a várandósságot így ránézésre). Aztán megvizsgáltak, csak 1 ujjnyira voltam nyitva, de nagyon durva fájások jöttek. Persze ő meg csak hümmögött, hogy azértse nekem legyen igazam ezek után. Még be is szólt, hogy első baba és csak 1 ujjnyi vagyok, minek ugrálok itt nagyokost játszva, menjek haza nyugodtan mert ő megeszi kalapját ha ebből gyerek lesz holnap ilyenkorig... 10.40-kor mára kezembe fogtam a lányomat, és amikor párom végre beért dél körül, elhozta neki a nagyapám régi kalapját, jóó zsíros vastag fekete poros őskövület tökfedő... hát volt honnan felkaparnia az állát a dokkernek. Persze bocsánatot is kért.

a csecsemőosztályon osztályon csak "Kiskalaposnak" hívták a lánykámat, pedig én nem meséltem el egyetlen nővérnek sem...

XD

12 hetes uh-ra mentem pár hete (második gyermek) a férjemmel a kórhézba.

Nagy nehezen sorra kerültünk, mondja a doki, hogy jó akkor toljam le a nadrágom és feküdjek fel az ágyra.

el is vonultam, úgy ahogy van alul teljesen levetkőztem (csizma, harisnya, nadrág, bugyi, minden)

Nagy nehezen behelyezkedtem, jól beterpesztettem és vártam, hogy jön az uh.

Ekkor a doki megszólal:

-jó akkor most nyújtsa ki a lábait és vegye ki a köldök piercingjét!

én csak lestem, ő meg elkezdte ultrahangozni a hasam

:-)

Akkor nem röhögtem, de mikor kijöttünk a férjemmel majd megszakadtunk, hogy mit gondolhatott rólam, de hiába az első gyermekemnél még úgy volt.

ismerősékkel történt, amikor a második babát várta, hogy a nagytesó (2 éves) folyton megrugta a pociját, mire rászólt, hogy ne bántsd a testvéred, mert ez fáj neki.

Nem telt el pár perc, a nagy odabújt a pocihoz, ott simult, mire elkezdett keservesen sírni.

Kérdi az anyukája, hogy jaj mi történt....

Erre:

-Bántott a kistesóm! Megjúgta a fejemet!

Olyan édes....:-)

A dokim közölte hogy nyitva vagyok mehetünk a szülőágyra szülni. Hát már marhára oda voltam, nem kell mondani, a szülőágy a szomszéd szobában volt. Rajtam meg ugye a fájásmérő,szivhangmérő. A szülésznő elkezdte rólam leszedni a fájásmérőt. De annyit vacakolt hogy lekaptam magamról a másikat, addigra ő is kigobozta a fájásmérőt. Leugortam az ágyról és mezitláb szó szerint rohantam a doki után. A szülésznő meg utánam, hogy hova fut anyuka, a szivhangmérőt nem kellett volna le venni. Én meg közöltem hogy még egy fájást én már meg nem várok potyára. :) Mikor meg fölfeküdtem az ágyra két percet kellett várni mire jöttek a fájások, totál beparáztam hogy elölről kell mindent kezdenem. :)

Ja még teszek be egy linket, anno én is kérdeztem hasonlót. :)