Valami vicces story terhességről vagy szülésről?

szia,

hogy mennyire vicces... a családunknak az volt :)

5 perces fájásokkal indultunk a kórházba, ebből 3-asok lettek mire beértünk. mivel apás szülést szerettünk volna, Apukának be kellett öltöznie, én pedig elkísértem. amikor sikerült magára öltenie a hacukát beálltunk pózolni még párat két fájás között, hogy legyen egy utolsó pocakos fotónk :) egy órára rá már a kezünkben volt a picurink :) de a fotók szép emlékek a mai napi, a család meg jót röhög rajtunk, hogy milyenek vagyunk :)

Ági, egy 2,5 éves ördögfióka anyukája

Iszonyú sírós voltam minden terhességem alatt. A legdurvább talán az volt, amikor egy balatoni étteremben zokogtam egy tányér pörkölt fölött, sajnáltam ugyanis a csirkét. :D Egyszer pedig a HÉV-en kaptam sírógörcsöt, mert felszállt egy nő a kutyájával, de a kutya iszonyatosan ronda volt. És mivel azt gondoltam róla, hogy mennyire csúnya, ezért lelkifurdalásom lett, hiszen lehet, hogy egyébként milyen okos meg kedves... :D

Én gyakorlatilag nem mentem volna el magammal sehova emberek közé, de a férjem hősként tűrt. :)

Hát először égőnek tartottam,de aztán ma már jót röhögök rajta:

Mentő vitt be a kórházba már majdnem szültem mikor bevittek egy külön szobába szülni.Vártuk a páromat míg öltözik meg a dokit,én meg csak mondogattam hogy mi lesz már ki akar jönni a kisbabám:-)

Már csak az ügyeletes doki hiányzott(saját nyaralni ment)és észre vettem hogy a függöny nincs elhúzva én kiterpeszkedve és látok egy apukát sétállni a kisbabájával(előttem szült pár percel)és felkiálltottam:"Nővér szedje a pénzt mert egyesek azt hiszik moziba vannak!!"Erre párom nem tudta hirtelen mit szóljon csak annyit mondott"mond csak nyugodtan amit érzel!"hát nem édes nem mert kötekedni velem hogy ne égessem magam.

8 perc alatt meglett innentől a babám.

Na aztán jött a varrás:(Annyira bunkó volt a doki én meg fáradt,hogy itt se tudtam csöndben maradni.

Folyamatosan azt hajtogatta,hogy Ágnes ne emelgesse a fenekét mert sose végzek,meg hogy fél óra múlva mennie kell szüléshez.Na erre én:"Magának nincs nunija nem tudja hogymilyen mikr tűt dugdosnak belé!"erre olyan nevetés lett,hogy a doki csak annyit mondott hogy adjunk még egy kis zsibbasztót,de csak annyit hogy a jó kedvünk megmaradjon...:Dez az én kis vicces sztorim és már így utólag nem bántam meg egy mondatomat sem,pedig akkor napokig rosszul éreztem magm,főleg a karjában babát tartó apuka jutott az eszembe hogy milyen zavarba volt szegény.

Nagyon jókat írtatok!:)

Én csak egy tipikusnak mondható képet linkelnék, már vagy fél éve erről szólnak az esték, a férjem úgy gondolta ezt megőrizzük az utókornak!

[link]

sziasztok, az első válaszoló vagyok, akkor én is felteszem az emlegetett fotókat :)

[link]

[link]

Ági

Mikor szültem mellettem egy másik nő is volt (függöny köztünk)Úgy ordibált, De igazán nem is figyeltem rá, de a dokim atkiabált , hogy zavarja a kismamát, meg hogy én is milyen csandban vagyok, csak ki lehet ezt bírni... (nálunk nem csípik ha kiabál valaki) Én meg két nyomás között átszóltam, hogy kiabálj csak engem nem zavar!

Amúgy nem emlékszem rá, a férjem mesélte!

Meg mondtam a dokinak hogy igazán segíthetne...Ő meg mondta hogy nem szülheti meg helyettem a babát, én csak annyit mondtam erre, hogy KÁR! :)

Mikor megkérdezte egy nagy nyomás közben a férjam, hogy mekkorára saccolta a babánkat, és ő meg nem tudta a választ, és félbehagytam a nyomást és, csak annyit mondtam hogy: 38. hét 3780 +- 450 gramm:!Hát ezen is ők jót mosolyogtak!

Én is nagyon sírós voltam a terhesség alatt, és mikor bármi ajit kapott a lányunk, akkor én egyből zokogásban törtem ki! :)Akkor nagyon rossz volt!

Ja és még egy!32 hetesen sajna kórházban volta íg yott csinálták meg a kötelező vizsgálatokat!Az UH-s dokinőt megkértem hogy nézzünk már rá a nemére!Ő csak annyit mondott, hogy nagyon szépen látszik a méhe!

Én meg erre, hogy az elég nagy baj, mert eddig kisfiú volt! :) Ő jobban megnézte, és közölta hogy üzeni a dokinknak, hogy nekünk egy pár fülbevalóval! :)

utolsónak:szépek voltatok:-D

Nekem nincs képem de szerintem nem is lennétek kiváncsiak a nunimra:D:D:D:D

:) hát köszi :) igyekeztem úgy hozzá állni, hogy ez az út vezet ahhoz, hogy a kisbabám végre a kezemben tarthassam!! és csak arra koncentráltam, hogy nem sokára itt lesz velünk. az is sokat segített, hogy a párom is mellettem volt!! :) ilyen szülést kívánok mindenkinek!! :)

mikor van a nagy nap Nálad??

Ági