Második babánál jobban/kevésbé féltek, aggódtok a terhesség során?
Nekem nagyon könnyű szülésem volt, ettől egyáltalán nem félek. A szoptatással is meinden rendben lesz.
Viszont annak ellebére, hogy az előző terhességem teljesen problémamentes volt, sokkal jobban aggódom a másodikért. Mintha inkább átérezném, mennyire pici, védtelen. Ti hogy vagytok ezzel?
Szintúgy, az elsőnél még a szülést követően is gondolkodnom kellett erősen, hogy vajon mikorra is voltam kiírva.
Tettem a dolgom, mentem ha kellett, csináltam amit kellett, de nem volt időm félni. És nem azért mert nagyon elfoglalt voltam, hiszen most már gyermekről is gondoskodnom kell (hiába 10 éves már).
Iszonyatosan félek. Minden nap így kelek, így fekszem. Pusztán már azért, hogy a néhány hetet problémamentesen vihessem végig és a babával ne történjen odabent semmi. Hajlamos lennék hetente uh-ra menni, hogy tudjam, minden rendben van-e... még az is kevés lenne.
Kint már jobb lenne (szem előtt) már csak azért is, mert ami az elsőnél váratlanul ért újszülött korában, arra most fel tudok készülni. Amennyire lehet.
Másrészt és nem utolsó sorban, már annyi mindent összeolvastam itt az interneten, hogy szinte stop táblaként cikáznak lelki szemeim előtt, hogy milyen bajok ne történjenek meg.
10 évvel ezelőtt nem volt internetünk.
Én is a másodikat várom, egy problémamentes első után, s ez is annak tűnik, én is stresszelek mégis... Hát már tudjuk, mennyi baj történhet..
Mindenkinek szurkolok!
Szia, én is másodikat várom bár még csak 7+2 hetes vagyok de már most rettenetesen aggódóm! Bár én "ilyen" vagyok...
Az elsőnél is féltem de másként, most már gazdagodtam egy csomó infóval, tapasztalattal és ahogy előttem írták annyi mindent olvas az ember lánya...
Múlt héten voltam uh-n azt mondta a doki élő magzat egyedül van méhen belül...mondom és? és még...? minden oké? azt kérdezi mit akar hallani kismama?! Mondom hogy-hogy mit??? egészséges? meg van-e mindene? Fiú-lány?.....:-D aztán csak nevetett én is pedig de jó volna 100% -ra tudni, hogy minden okés-e odabent! Még végig parázhatok egy rakás vizsgálatot, ( az elsővel amniocentézisen is voltam:-( ) és félek a szüléstől is ha lehet jobban mint az elsővel...
Az első 4,5 évvel ezelőtt született - problémamentes 9 gyönyörű hónapom volt, imádtam minden percét. Soha nem paráztam semmin, természetes volt, hogy egészséges baba fejlődik bennem.
Most várjuk a másodikat (15 hetet kezdtem) és katasztrófa, hogy mennyire képes vagyok mindent túlaggódni. Biztos az is közrejátszik, hogy csak 2 év múlva terveztük, illetve, hogy volt az elején minimális vérzés valszeg hajszálér elpattanás miatt. Szerencsére eddig minden rendben, de tűkön ülve várok minden eredményt. Remélem a 18 hetes genetikai UH után megnyugszom végre.
"Több kutatási eredmény szerint az anya félelme nem csak a fájdalmat fokozza, de a szülés időtartamát is elnyújtja. Az idegesség miatt erősebb a méh izmainak összehúzódása, és ez több fájdalommal jár, míg a stressz miatt felszabaduló adrenalin a baba megszületését elősegítő méhösszehúzódások ellen hat."
Pedig én is félek, de érdemes valahogy elhesegetni a dolgot. Van benne valami.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!