Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Terhesség » Missed ab után elfogadható ez...

Missed ab után elfogadható ez az érzés?

Figyelt kérdés

A nyáron volt missed ab-om. :( Barátnőmnek rá 3 hétre megsszületett a kisfia. Nagyon, de tényleg nagyon örülök a boldogságuknak, de és ha ott vagyok akkor nagyon jó besélgetni velük és babázni, de ha eljövök akkor mindig rám tör a zokogás :(

Nem szeretném megbántani őket, nem is mutatom előttük, de egyre rosszabb a helyzet :(

Mindkettőnknek az első babája (lett volna)

Mit tegyek?


2010. dec. 18. 09:56
 1/5 anonim ***** válasza:
Próbálkozzatok újra, amikor csak lehet, előbb utóbb össze jön a bébi!
2010. dec. 18. 12:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/5 anonim ***** válasza:
Érthető, amit érzel, de próbálj meg tudatosan továbblépni. Nekem 5 hete volt missed ab műtétem, baráti társaságunkba azóta sem bírok menni, főleg mert van egy kismama, aki pont uakkorra van kiírva, mint ahogy mi voltunk... Szeretem őket, nem szeretném megbántani, de nem érzem magam elég erősnak ahhoz h lássam ahogy nől a pocakja. Hagyok még magamnak egy kis időt a gyászra, és igyekszem megélni a jelen minden jó percét, és optimistán nézni a jövőbe, elhinni, h bár soha nem fogom tudni elfelejteni a kisbabámat, de lesz idő amikor már nem fog ennyire fájni. Úgy érzem, napról napra kicsit könnyebb. Remélem, neked is az lesz idővel.
2010. dec. 18. 14:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/5 anonim ***** válasza:
Megértelek. Én is voltam hasonló helyzetben. Barátnőmmel együtt lettünk terhesek. Nekem a 10. héten elhalt a baba. Amit azután éreztem az leírhatatlan,főleg hogy barátnőmmel heti szinte találkoztam,végigkövettem a terhességét,láttam ahogy napról-napra egyre jobban gömbölyödik a pocakja...iszonyatosan rossz érzés volt. Persze én is örültem a boldogságának és annak mégjobban mikor a kisfia megszületett, de nagyon nehéz hónapok voltak. Nekem az volt a fordulópont mikor ismét terhes lettem,onnantól csak pozitívan gondolkodtam és eldöntöttem magamban hogy most nem lesz semmi baj...és nem is lett! Azóta már van egy 18 hónapos kisfiam. Az igazsgához hozzátartozik,hogy sokszor mikor ránézek barátnőm kisfiára,akkor eszembe jut hogy az én angyalkám is pont ekkora lenne,tehát elfelejteni egy ilyen esetet szerintem sosem lehet,de az idő azért sokat segít. Szerintem az tudna kizökkenteni ebből a helyzetből,ha újra kismama lennél.
2010. dec. 18. 15:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/5 anonim ***** válasza:

Sajnos én is tudom mit érzel, én is hasonló... szóval normális, s bár ennyi ideje már gyógyulnod kéne (nekem májusban volt, de pl most is sokat sírok, nagy pocim lehetne már...), de sokkal rosszabb azért, mert a te rossz emlékeid nagyon egybe estek a kisbaba születésével.... s összekötöd... valahogy próbáld meg elválasztani... nekem kolléganőm fog akkor szülni mikor nekünk lett volna...

Drukkolok hogy jöjjön az angyalkánk kistesója és akkor minden jobb lesz!

2010. dec. 18. 18:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/5 anonim ***** válasza:

Szia!


Normálisak az érzéseid, de tényleg ideje lenne a következő terhességre gondolni inkább. Próbálkoz(hat)tok már?

Az én történetem: 1. terhességem spontán vetéléssel végződött 8-9 hetesen. Nagyon kiborultam, rengeteget sírtam, 2-3 hétig nem akartam kisgyerekes ismerősökkel találkozni, a metróban, ha ott volt egy baba vagy egy terhes nő, inkább átszálltam egy másik kocsiba. Volt olyan, hogy nekem kellett átadni a helyet egy pocakos csajnak (mert a 30-as uriemberek és a tinik nem igen mozdultak), zokogógörcsöt kaptam ott a metrón egy csomó idegen előtt. Aztán vagy 3 héttel a műtét után gyökeres fordulat állt be, azt akartam, hogy repüljön az idő, ismét próbálkozhassunk és végre legyen gyermekem. Akkor meg már a babák mellé álltam a metrón, hogy csodáljam őket. 3 mensi után első próbálkozásra összejött a lányom, aki lassan 2.5 nagydumás gyönyörűség.

Idén nyáron nekiálltunk a kistesót összehozni, sikerült is, de 12 hetesen kiderült, hogy hetekkel azelőtt elhalt, így missed ab. lett a vége. Sokkal kevésbé borultam ki, mint először, nyilván a lányom ebben sokat segített. És most már a műtét napján az vezérelt, hogy legyen meg a 3 mensi és próbálkozhassunk. És van is egy pozitív tesztem, jövő héten megyek orvoshoz, nagyon félek, de nagyon bízom is benne, hogy minden rendben lesz.

Kb.február 27. körül szültem volna, tesóm barátnője március 10-re van kiírva. Szóval minden családi eseményen szembesülök az egyre növekvő pocakjával. De nagyon örülök, hogy lesz egy kis unokaöcsém.

Neked is sok sikert és boldogságot kívánok!

2010. dec. 18. 20:44
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!