Diagnózis :Missed AB. Mire számíthatok?

Sajnálom... Nálam így volt: Reggel bementem a kórházba, kontroll uh után felvettek az osztályra. Feltették a lamináriát (kacsa, majd a méhszájtágító behelyezése a méhszájba), erről van aki azt mondja, hogy fájdalmas, nekem nem volt kellemetlenebb egy szimpla rákszűrésnél. Néhány órát feküdni kellett, várni, hogy táguljak. Közben nekem voltak kis görcseim, de kibírható, menstruációhoz hasonlított. A műtőben ágyra fel, lábakat lekötözték, zsákba be, majd intravénásan kaptam altatót. Én nem aludtam el teljesen, érzékeltem a körülöttem lévő világot, hallottam a beszélgetést, de nem értettem mit mondanak. Az időérzékem nem hagyott el, sem a humorérzékem, mert arra tisztán emlékszem, hogy dalolásztam közben... Akkor jó ötletnek tűnt. (Érdekes ez az altató szer, brrr...) Maga a műtét úgy 10 perc, valamennyi fájdalmat éreztem közben, de tompán, és elmosódottan, nem volt vészes. Műtét után átpakoltak a hordágyra, amikor megláttam a dokit, még megkérdeztem tőle, hogy jé, a doktor úr végi itt volt?? Mondta, hogy igen, és vigyorgott. A szobában átpakoltak az ágyra, félkómás voltam még 1-2 órán át, és nagyon szomjas. Kicsit görcsöltem is, de ez sem volt vészesebb egy erősebb menstruációnál. 4 óra elteltével jöhettem haza. 10 nap vérzés következett, egyre kevesebb. Nálunk nem inszemes baba volt, spontán estem teherbe, nekünk 3 hónap várakozást javasoltak, de nem tudom, ez inszemnél hogy van. A műtéttől ne félj, fizikailag semmi. Lelkileg nem könnyű, de erős leszel, és túl leszel rajta. Elfelejteni nem lehet, de elfogadni igen. Sok sikert, kitartást kívánok, ha gondolod, írd majd meg, mi volt.