Szeretnék boldog történeteket születésről, terhességről, babákról. Annyi szörnyűséget olvas az ember, kell egy kis pozitívum is, hogy ne aggódjunk annyira, nem?

Engem az apukám tudott viccessen megyugtatni, hogy ne parázzak, már annyitt. Azt mondta, hogy ne aggódjak, bent úgy sem marad!!

Ne aggódj, simán fog menni.

Az enyém nem a legegyszerűbbek közé tartozott, mert kb 20 órát vajúdtam, de mégis bármikor megszülném mégegyszer.

A szervezet szülés után termel valami anyagot, amitől nem igazán emlékszünk a fájdalomra!! Hidd el utólag majdnem minden szülés szépnek, és egyszerűnek tűnik.

"Szörnyűségek" meg ma már nagyon ritkán fordulnak elő szülés közben. Elég fejlett az orvos tudomány, hogy ha baj van akkor azt időben felismerik, és megoldják. Ha mással nam hát császárral.

Szóval ne aggódj, minden rendben lesz!!!:)

Az én lánykámat július 11-re vártuk, de ő július 6-án megszületett.5-én, hétfőn elmentem a dokimhoz kiíratni a kórházi beutalót.Mellesleg a dokim akkor jött vissza a nyaralásból.Másnapra kirendelt ultrahangra, amire persze már nem került sor. Még viccelődve megjegyezte, hogy lehet, estére beindul a szülés. Este letusoltam, kiléptem a kádból és megindult a magzatvizem!A férjem idegesebb lett mint én!Bepakolta a még hiányzó dolgaimat, és irány a kórház. Ott egy mogorva nővér fogadott (nyilván aludt).A férjemet hazaküldte, hogy reggel érdeklődjön. Felvette az adataimat, "elrendezett",majd elküldött aludni.Közben persze megenyhült, még viccelődött is. Másnap pont a dokim volt ügyeletben.Ennek nagyon örültem. Mint kiderült nem nyíltam úgy ahogy azt elvárták volna.Szerencsémre nem volt az altatóorvos, így nem császároztak meg.Különben békén hagytak, szinte végig bent voltam a többi kismama között a szobában, és csendesen "szenvedtem".Végül megkaptam a beöntést. Erre azt szoktam mondani, hogy nem kellemes, de életemben nem könnyebültem meg olyan jól mint akkor.Ha hiszed ha nem éreztem amikor a baba feje behelyezkedett a szülőcsatornába!Ekkor kitotyogtam a szülőszobába, közben a szóltam a nővéreknek, hogy elkezdődött.Fájdalmas volt, de megszületett a lánykám.Még a doki is segített kinyomni a babát, mert félúton megállt őkelme. 3850 grammal és 55 centivel született, és 2 centis hajjal! A férjem és az egész család nagyon boldog volt.Ennek már lassan 5 éve,de még mindig élénken él bennem a születése, és az azutáni történések.

Most ismét babát várok, csak merem remélni, hogy a kisfiam is hasonlóan fog világra jönni mint a nővérkéje!

szia! én sajna egy egész napot kínlódtam, de a szobatársam története szerintem pont jó lesz neked :)

este 10 óra körül elkezdte érezni, hogy valami készülődik. szólt a férjének, hogy még aludjon egy kicsit, mert hamarosan menni kell. éjfélkor be is mentek a szülészetre, 20 perc alatt meglett a baba.

kb. 150 cm, apró csajszi és annyi teje is lett, hogy ikreket is etethetne :)

egyébként nekem az volt a legcsodálatosabb, amikor a kisbabám elmosolyodott, mert biztonságban érezte magát, jól is lakott és puszilgattam, simogattam. ez rögtön a születése utáni nap volt. sose felejtem el...

Az 1. válaszolót miért pontozták le? :(

A mi történetünk elég boldog :)

Megbeszéltük, hogy "jöhet a baba", és elsőre sikerült is. Problémamentes terhesség, végig dolgoztam, tornáztam, semmi hátrányom nem volt a pocaktól. Aztán 2 óra alatt megszületett a baba! Van jó sok anyatej!

Tündéri jó baba, nem sír sose, nem fáj a hasa...

Mindenkinek is jó sztorit kívánok!!

Szia!