Így elvállalni a gyereket, ha ő így áll hozzá?

Egyik ismerősöm járt hasonlóan, kiment, összeházasodtak, jött a második gyerek, a facebook képeken csupa idill, természet, nyugalom, boldogság.

Aztán jöttek a hírek hogy válnak, mert a hapsi megcsalta, ki tudja mióta, meg hogy az olaszok nem annyira monogámok hiába a nagy családcentrikusság.

Azóta egyedül neveli a 2 gyereket, de még azt hiszem kinn él.

És meg tudsz élni te meg a gyerek akkor is, ha nem tart el benneteket? A

"mondta, hogy mindenben segíteni fog, amiben tud" - nem jelent ugyanis semmiféle kötelezettséget rá nézve, ha odamégy, akkor meg végképp nem számíthatsz arra, hogy ha megun téged/benneteket, nem hagyja abba a támogatást.

Szóval csak akkor tartsd meg a gyereket, ha egyedül fel tudod nevelni.

Tuti, nem mennék ki, pláne nem szülés előtt. Aztán majd jól elperlik tőled a bambinot a mammaval. Soha nem szülnék külföldön, kiszolgáltatottan. Tesóm is így szívta meg. Ők mondjuk házasok, de az életben nem tud hazajönni a gyerekével, nélküle meg nyilván nem fog.

Amúgy milyen munkára gondoltál te újszülött mellett? Gondolom, anyanyelvi szinten beszélsz olaszul, de úgy is kapkodnának érted.

Igazából pont a lényeget nem írtad le. Hogy te szeretnéd-e a babát, meg hogy anyagilag egyedül el tudnád-e tartani. A csávóra én a helyedben nem alapoznék, még a tervezett gyerekek mellől is rengeteg apuka megpattan mikor rájönnek hogy mekkora meló.

Én tuti nem vállalnám, szerető férjjel is iszonyat kemény a gyereknevelés, nem még egyedülállóként. Csodálom azokat a nőket, akik képesek így talpon maradni, nekem ha a férjem pár éjszakára elemegy, már totál hulla vagyok a 0-24 szolgálattól. És akkor az anyagi részéről még nem volt szó, nyilván azt mindenki maga tudja. De iszonyat lóvé elmegy egy gyerekre.