Kétségbe vagyok esve,ti mit gondoltok?

Szia,sajnos elment.Missed ab műtét lett a 9.hèten,pont egy hete.Pedig a kérdésem után, többször is voltam ultrahangon, így,hogy volt lehetőségem, több orvosnál is járni. Szívhang is volt,növögetett is,semmi vérzé,vagy bármi gyanús,meg is nyugodtam mondhatni,de egyszercsak megszűnt.Érdekes,mikor megmondták,hogy itt valami nem stimmel,mert nem akar tovább fejlődni és a szívhang sem detektálható már, aznap reggel éreztem egyszerűen,hogy "egyedül vagyok".Pedig a tüneteim nem megszűntek,mert azok továbbra sem voltak.Nagyon megcincálja ez a lelkem, kínzó érzés..ès mennyire sokan vagyunk így.. Üresség,önhibáztatás,kérdések válaszok nélkül, bizonytalanság a jövővel kapcsolatban,ha őszinte akarok lenni mèg düh is,ha arra gondolok,hogy ha ez valóban a természet szelekciója (amit ugyan elfogadok), de miért kell reményt kelteni,hogy van szívhang,van fejlődés, akár èn is megèrdemlek egy kisbabát,és utána megfosztanak tőle (Sors,Isteni gondviselés, bármiféle felsőbb hatalom?..nem tudom)..borzalom.

És nem hiába a női/anyai megérzés,tudom,a kérdésem is azért tettem fel,mert valahol éreztem,tudtam,hogy nem stimmel valami.Nem vagyok én olyan különleges,hogy beleessek abba a pár %-ba aki minden tünet nèlkül viseli a terhessègèt,mikor èn mèg a túl hidegtől is képes vagyok hányni.De nem csak a rosszullét,hányás hiánya egyszerűen ösztönösen gyanús volt.Sajnos az èn törtènetem ezzel így lezárult.Majd ha idővel leül a katyvasz a fejemben, akkor biztos pozitívabban állok a jövő felè.Teljesen megértem azokat, akik azt mondják,az nem,vagy csak fél vígasz,hogy majd lesz másik.Persze legyen,én is szeretném,de őt nem kapom már vissza ès ez nagyon fáj. Idővel megbékél vele az ember,de teljesen magam mögött hagyni lehetetlen.

Huh,hát ez most nagyon jól esett,így kiírni magamból.Felèr egy terápiával, még beszélni se beszéltem róla így senkinek.Köszi szépen!