Hogy fogadta nálatok a család a kicsi érkezését?
Az első kislanyunknal mindenki örült. Most vagyok 15 hetes a 2. babankkal, nemreg arultuk el a családnak. A férjem családja nagyon örült, lelkesek meg minden. Nálam csak a testvérem ,aki egészen meg is hatodott. De a tobbieknek olyan reakciója volt, hogy mi lesz velem 2 kicsivel (2,5 év lesz köztük), hú akkor még nem mész vissza dolgozni?? Meg ehhez hasonló.
Anyámnak még csak most fogom elmondani, de szinte előre hallom, ahogy mondja majd, hogy azért arra készüljek, hogy milyen nehéz lesz 2 kisgyerekkel. Tisztában vagyok vele, meg fogom tapasztalni, de nem ezzel akarom magam stresszelni és nem értem miért ez az első amit az emberek képesek mondani. Ráadásul anyám a 6 gyereke közül egyet sem nevelt. Segitsegunk szerencsére van, a férjem szülei részéről.
Nálatok hogy alakult, mit szólt a család, mennyire esett rosszul a az esetleges negativabb reakciojuk?
válasza:Nekünk is fura volt a fogadtatás.
Igaz, relatíve hamar sikerült, akkor még csak 7 hónapos volt a nagyobbik.
De sokat nem akartunk várni, tudtuk, hogy szeretnénk még egyet, és már 35 éves vagyok, egyben akartam "letudni" ezeket az éveket.
Aztán olyan fura mosollyal nyugtázta mindenki, jött ugyanez, hogy nehéz lesz meg ilyenek, meg azt vettem észre, hogy ha boldogan beszéltem róla, akkor ilyen erőltetett vigyorgás volt, meg ilyen sajnálkozó pofa, ha meg direkt adtam alájuk a lovat, hogy jajj nem tudom mi lesz, korán jött stb, akkor mintha az jobban tetszett volna nekik. 😂
Még kb ilyen szégyenérzet is elfogott néha, hogy most biztos azt hiszik, valami üregi nyulak vagyunk, vagy nem tudom. 😂
Úgy, hogy senki nem segít semmiben - nem is igénylem-, tehát még erről sem lehet szó.🤷🏻♀️
válasza:Mindkettőnek örültek, de nem volt semmi "extra" nálunk, tudták, hogy kb. 2 év korkülönbséggel akarunk babát, nem tervezek köztük visszamenni.
Persze, nekem is elmondták, hogy huh, nem lesz könnyű 2 ilyen kicsivel, de ettől függetlenül nem fogadták furán a másodikat aem.
válasza:
válasza: válasza:Én 20 éves voltam amikor teherbe estem. Mindenki próbált lebeszélni róla mondván hogy fiatal vagyok, egy zacskó pelenkát nem fogok tudni megvenni.
Teszem hozzá a jegyesemtől voltam terhes eljegyzés után fogant a pici tehát nem egyedül vállaltam.
Nagyon rosszulesett. Nagyon sokat sírtam. De túlléptem ezeken. Azóta már megvolt az esküvőn a fiam 9 éves és már nem albérletben hanem saját lakásban elünk.
Nagyon szép nagyon kiegensúlyozott jó gyerek. Soha semmiben nem szemvedet hiányt mert inkább egyszerűbb ételeket ettünk de neki minden megvolt.
Mostmár imádja a család.
válasza: válasza:#3
Igen, meg mostanában valahogy mindenki csak az anyaság rossz oldaláról beszél/veszi figyelembe.
A jót érdekes módon soha nem említi senki, meg ha valaki elmondja, hogy babát vár, nem azzal jönnek, hogy gratulálok, sok boldogságot, neem.
Azzal, hogy "jaj, a gyerek születése után nem lesz életed, addig élj amíg nincs", meg a "huh, hát előre sajnállak a nemalvás meg a szoptatás miatt..".
Komolyan, mintha nem az illető vállalta volna, de mindegy. 💁🥴
válasza:Anyósom mindkétszer szülésig nagyon várta a lányokat. Szép rózsaszín rucikkal, kiegészítőkkel, az első években unikornisos, masnis, gyöngyfűzős játékok karira stb.
Fiaim vannak. Szerintem ez mindent elárul.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!