Hanyadik héttől éreztétek, hogy kapcsolatba kerültök a babátokkal?

Kapcsolatba? Milyen félébe? Az első pár hónapban csak elláttam, kb csak egy 0-24es munka volt

Amikor 5 hónaposan túl volt a hasfájós, mindig ordítós időszakon, akkor éreztem, hogy igen, van egy gyerekem akit talán még szeretek is

Most két és fél hónapos, mióta tartja a szemkontaktust azóta érzem. Mióta mosolyog, azóta ragaszkodom igazán.

Meglepő válaszok. Akkor ti terhesség alatt hogy tekintettetek a gyereketekre? Mint valami jóindulatú daganatra?

#6! Értem, de a kérdés nem az volt, hogy mikortól szeretted, hanem, hogy kapcsolatban vagy vele.

Amikor hosszú évek után pozitívat teszteltem az elsővel, valahogy át is helyeződtem egy más tudatállapotba. Nem az idegesítő fajtába, hanem kapcsolódtunk, meg az összes első babás anyukás dolog. Nyilván, nem az a kategória, hogy jaj, kitakarítottam a wc-t, ártottam-e neki, hanem.. Nem is tudom megfogalmazni. Úsztam a boldogságban. Most a másodikat várom, és valahogy nem. Még nem érzek kapcsolatot, még nem tudatosult igazán, nem érek rá úgymond. Persze, örülök, és várom, és izgulok. De egyáltalán nem olyan érzés, mint elsőre volt. És ez aggaszt is. Pedig tervezett ő is, és vágytam rá, ezért nem értem, hogy hol a rózsaszín köd. Egyelőre a vásárlást is inkább feladatnak tekintem, pedig az elsővel meg az is ilyen kis fszom, disney hercegnős még a mókusok is velem énekelnek dolog volt. Most meg csak tudom, hogy mit, milyet, mennyit, mi praktikus, mi nem, satöbbi. Retteneteset csalódtam magamban. Mintha már most nem lennék jó anyukája. Remélem, hogy más lesz ha megmozdul. Elsőre valahogy megéreztem, hogy fiú, az is lett. Most lányt érzek. Mindigis szerettem volna egy kislányt. És mégsincs az a bizonyos érzés. Tudom, hogy most többet kivesznek belőlem a hétköznapok, mert itt van már a fiam, de akkor is. Savazhattok, mit bánom én!

Egészen az első mocorgásig nem fogtam fel igazán, hogy él bennem valaki.. Nyilván féltettem, és izgultam minden ultrahang előtt, és nagyon boldog voltam, mikor hallottam kalapálni a kis szivecskéjét, de.. sokszor szinte el is felejtettem, hogy várandós vagyok, mert egyáltalán nem volt rosszullétem, se semmilyen fura dolog. Aztán a 19.-20. héten mikor először éreztem, hogy megmozdult, onnantól realizáltam és éreztem igazán, hogy anyuka leszek, van egy babám, és a többi. Szóval nekem ott volt a “fordulópont”.