Voltatok mèg így? Mennyire nehéz?

Férjemmel mindig is úgy voltunk, hogy majd egyszer vállalunk gyereket, ha majd minden körülmény megfelelő lesz, ha lesz hàzunk, megtakarításunk és eldöntöttük hol akarunk élni.

Jelenleg kamionozunk, járjuk Európát amit nagyon èlvezek, sokat kirándulunk, szèp helyeken járok és jól is keresünk. Úgy néz ki, hogy hamarabb leszünk szülők, mint terveztük, ami most rendesen megijesztett. Persze jobb, mint ha nem lehetne, de amilyen zavart hormonjaim voltak mindig is, sosem gondoltam volna ilyen könnyű “véletlenre”.

Szégyellem, de amennyire vágytam is rá, most annyira vagyok megijedve, elbizonytalanodva és okolom magam, amiért nem vigyáztunk jobban. Pénz lenne egy kisebb házra, de azt sem tudjuk konkrétan hol telepedjünk le. Ezt a munkát nem fogom tudni folytatni, pedig szeretem, max ha nő de akkor sokat kellene nagyszülőkkel lennie. Amíg nincs saját lakás, az én szülői házamban lakhatnánk. Most az üres, de anyukám biztosan haza költözne (élettársától) ha ott lennénk. Persze a segitseg biztosan jól fog majd, de amíg együtt laktunk nagyon sokat vitáztunk, amit nem szeretnék újra átélni.

Szóval tanàcstalan vagyok, nem tudom hogy lesz ès mit csinàljunk.

Sokan mondják, hogy tökèletes körülmény sosem lesz, de mégis annyira nehéznek látom így a helyzetet.

Aki volt hasonló helyzetben, hogy hamarabb jött a tervezettnél, hogy vészelte àt és mennyire volt nehéz ?