Hány hétig tud a méhen kívül fejlődni a magzat ha nem veszik iőben észre?

Mivel már én is kaptam innen sok hasznos tanácsot, gondoltam én is leírom tapasztalataimat, hátha valakinek segít:

Happy, boldogság, már a második teszt pozitív... Izgatottság, pocak simi... Számolgatás, hány hetes lehet (hm, már 4-5 hetes)... Aztán egy kis vérezgetés... No, para. Nincs hasfájás. Terhességi tünetek meg vannak: mellfeszülés, reggeli rosszullét, öt percenként pisilni rohangálok, cigi undor, fáradékonyság... A vérzés biztos csak a beágyazódás jele.

Nem bírok magammal, legszívesebben elmondanám mindenkinek, de előbb az orvos mondja ki az áment, csak okt. 8-ra van időpont (az még több mint másfél hét). Vérezgetés csak meg van. Gondolkodom... vetélés csak nem lehet, mert a tünetek meg vannak, hasfájás még mindig nincs, újabb teszt... huh, erős pozitív ... No, nem bírom tovább, idegeim a padlón, nyomás az I. sz Klinikára (neten olvastam, hogy ők mindenkit fogadnak). Másfél óra várakozás, idegeskedés a váróban "csak minden rendben legyen". Vizsgálat: "hát ez a méh nem utal terhességre, de látom még vérzik, átküldöm UH-ra, és vérvételre - HCG-szintet nézünk" Újabb várakozás, kételkedés "Talán nem jól csináltam a tesztet? Biztos két csíkot láttam?" Már saját magamban is kételkedem? Bizonytalanság... Vérvétel soron kívül fogad, át az UH-ra, szintén soron kívül: "3 mm-es gyűrűszerű képződmény a petevezetékben, nincs benne folyadék, vagyis nem ciszta" - "remélem ez nem rossz hír". Vissza a lelettel az orvoshoz: "Hát kisasszony maga nem megy innen sehova, lehet, hogy műtünk ma" - pánik, sápadás, az ájulás kerülget - "telefonáljon a családnak, hogy hozzanak hálóruhát éjszakára, mert ez valószínűleg méhen kívüli terhesség, de megvárjuk a HCG eredményét is" - "méhen kívüli??? az nem lehet, jól vagyok. Megjött a HCG eredménye: "ó jaj, ez bizony magas, felküldjük osztályra, ma bizony itt alszik"

Már totál kóma vagyok, reménykedem még mindig, hogy nincs nagy baj és csak tévedtek az orvosok. Felveszik az az adatokat, már csak a bugyim méretét nem kérdezik meg. Közben félóránként vérnyomás mérés, mert nagyon sápadt vagyok. Sürgősségi vérvétel (a műtéthez). Ma már ne egyen, ne igyon - "az szuper, mert már du. 3, és reggel 3/4 8 óta itt vagyok. Nincs bennem semmi egy reggeli kávén kívül. Még egy pohár vizet nem ittam."

Főorvos úr megérkezik, vizsgálat: "ha megoldható, megakarja tartani a kicsit?" - "hogyne" - "elég vékony, megpróbáljuk kipréselni a petevezetékből az embriót" - "végre egy bók". Elkezdi nyomkodni a hasam (ott maradt a hasamon az ujjlenyomata lila árnyalatban) a fájdalomtól megszédültem, hányingerem lett. "Holnap újabb vizsgálat: HCG-szint, UH. Ha műtétre kerül a sor melyiket válassza: bla-bla-bla?" - fogalmam sincs mit mondott, már nem vettem az adást. A zavartságtól el kezdek pityeregni "nem tudom". Az orvos kedvesen nyugtatgat, megsimizi a buksimat... Utólag kiderült, hogy a vérveszteségtől, ami már több napja tartott (csak éppen a hasüreg felé vérzett), és a vizsgálatoktól, meg a hírektől kezdtem sokkos állapotba kerülni. Öt percenként jöttek a nővérek, hogy hogy vagyok. Nem lehetek egyedül. Éjszaka zokogás a párnába. Persze reggel a terhességi tünetek még erőteljesebben kijönnek.

Már fél 8-kor a labor előtt ülök az újabb HCG mérésre várva, utána sprint a tüdőszűrőre, onnantól EKG, majd át az UH-ra: nem is 3 mm, hanem 1 cm-es az embrió és a hasüregben van, sőt van szívverése. Ami azt jelenti, hogy min. 6 hetes! Vissza a nővérszobába az eredményekkel. Közben tájékoztatnak, hogy 11-kor műtét, Valószínű, hogy a petevezetéket is ki kell venni az újabb méhen kívüli elkerülése miatt.

Fél óra elmélkedés: "Tényleg terhes vagyok. Él. Dobog a szíve. Láttam az UH-on. Pedig komolyabb fájdalom nincs. Még mindig reménykedem..."

Fél 10-kor berobban a doktornő (aki műteni fog) a kórterembe: "megjött a HCG eredménye: 4-szeresére ugrott, öltözzön át, mindjárt megy a műtőbe. Mivel ez egy életmentő műtét, lehet, hogy nem laparoszkópiával (három kis bemetszés a hason), hanem egy nagyobb vágással vesszük ki". Összeroppanok, már azt sem tudom hogy hol vagyok.

Fél 1-kor felkelt a doktornő az intenzíven: "mindben rendben lesz. három kis vágás van csak a hasán. biztosan méhen kívüli volt, látszott az embrió. a petevezeték teljesen szétroncsolódott, ki kellett venni. szilvamag nagyságú volt. szerencséje volt. erős szervezete van. a terhességi tünetek még meg lesznek kb. egy hétig, míg kiürül a szervezetéből a hormon. még egy darabig marad az intenzíven, mert sok vért vesztet."

Fekszem már a kórteremben; reggeli rosszullét, mellfeszülés és közben próbálom tudatosítani magamban "nem, már nem vagy terhes. nincs odabent senki, már nincs odabent." Újabb összeroppanás... Zokogok... Nővérke vigasztal... Innentől kezdve próbálom magam erősnek mutatni... De rájöttem, ha kibeszélem, nekem is jobb és talán másnak valamit segít.

A lényeg, hogy nekem az enyhe (1-2 csepp/nap) barnás vérezgetésen kívül nem voltak arra utaló tüneteim, hogy méhen kívüli lenne. Utólag közölte az orvos, hogy kb 7-8 hetes volt.

Lili

sajnálom :(

Ezeket találtam még:

[link]