Delutani pisibol halvany pozitiv?

8 voltam, hát ez szuper, annyira gratulálok! Majd írd meg mi volt a dokinál!

Hát, én most koppantam a földön pozitív teszt helyett. A völegényem szakított velem, igaz az esküvő időpontját még nem tűztük ki, de eldöntötte, hogy még élni szeretne, új karriert építeni lassan 29 évesen, én meg annyira rástresszeltem erre a gyerek dologra az elmúlt 1 évben, hogy rám sem ismert, nem az a nő vagyok, akit megismert 7 éve.

Sajnálom, hogy itt kipanaszkodtam magamból bánatom, de annyi mindenen túl voltunk, annyi minden jó is történt velünk, tisztában voltam vele, hogy kelleni fog a pszichológus, el is jártam hozzá, de ő 0 empátiával kezelte ezt a dolgot.

Szerintem leendő gyermekem tudja, hogy nem ilyen apát akart magának.

Nem tudom most hol tartok a gyászfolyamatban, de napi 30 perc sírásnál nem megy több, van munkám, vannak baràtaim, elmentem velük ide-oda héten, a szakítás éjjelén nem aludtam semmit, utána meg este amikor apával összefutottam, akkor kegyetlenül beittunk Unicumból. XD Őt tavaly hagyta el anya.

De most azt érzem megkönnyebbültem. Nem fogja többé semmisnek venni az érzéseim, a céljaim, vágyaim, nem fog irigykedni rám szakmailag. 27 évesen nem adom fel, rám is vár egy olyan férfi, akivel lesz egy szép, pozitív tesztünk, karácsonyi fotók, baba-mama fotók, minden, addig is kinéztem magamnak egy új tanulmányi lehetőséget, hátha lesznek ott is szingli pasik . :) (viccelek, én most egyelőre azt sem tudom mit mondjak a terapeutámnak jövő héten, aki 3 hétig szabin volt.)

Bocsássatok meg, amiért kiírtam ezt magamból, privát üzenetet nem szeretnék, de olyan jó volt ezt kiírni magamból, komolyan terápiás hatású.

14 most látlak csak! Sajnos történtek más dolgok is. :( Kirúgták az állásából miután eljegyzett, létszámleépítés miatt a fiatalokat, akik találhatnak mást még... mondtam neki hogy semmi gond, hamar talál másikat. Talált, de nem annyi pénzért. Engem meg közben felvettek egy másik munkára részmunkaidőben, 1 éves szerződéssel, de közben a kolléganőm bejelentette, hogy terhes, már szült is, és igényt tartanak rám még legalább 1 évre, mert megfeleltem. Nem akartam mondani, hogy hát, jövő ilyenkorra talán már én is szülök, vagyis ez volt a gondolatom májusban. Hát, 2 ember helyett fogok dolgozni, mert új kollégát nem kapok, de így heti 10 óra (1 napot voltam bent) helyett felvesznek végre 20 órában. A másik állásom alapból 20 volt (csak home office), így most lesz 40 és imádom a munkahelyem ahova bejarhattam heti 1 nap is. Tanultam amúgy tavaly még, csak ebben az egy évben nem is akartam még teljes állást, mert mi lesz ha baba lesz, stb. Ezen akadt ki nagyon, hogy mit képzeltem, hogy 30 óra csak, és ezzel is többet kerestem nála, mert megmondtam mennyi a bérigényem, náluk ez annyira fel sem merült. Neki amúgy nem ilyen végzettsége van, de mindketten cégeknél vagyunk, csak ő nagyon féltékeny lett rám emiatt, hogy jobban összejött a szakmai része. :/

Közben voltak halálesetek is, nehezen dolgoztam fel. De az egész szorongásomat ő okozta, hogy nekem nem lehet jobbnak lenni nála, csak ezt sokáig nem is éreztem, amíg tanultunk mind a ketten. És ő akarta az esküvőt is fizetni, mert több mindenkit ismer, de így nem tudta volna. Gyereket is szerintem amiatt akart annyira hogy végre ő lehessen a férfi, aki eltart, és ne fordítva, és nem hiszi el, hogy ez neki vagy nekem jó volt így. 2x annyit keresek majd így majdnem, mint ő ősztől.

Szóval a sikeremnek nem tudott örülni, a gyászomban nem segített, mert hogy a munkahelye az mindig gond volt.

De jobb is hogy kiderült, akkor kell gyereket vállalni, ha túlvagytok néhány nagyobb vitán és megoldjátok. Ezen nem lehetett segíteni, ő akart mindig gúzsba kötni és végül tudatalatt találtam olyat ami elvisz mellőle.

Ha nem lenne pszichológusom, lehet nem is látom meg ezt az oldalát a páromnak, de én nem akartam szakítani vele.