Miért csak egynemű gyereked van?

Egy gyermekem van, fiú. Fiút szerettem volna, örültem hogy az lett, nem vágyok másodikra sem, és lányra sem. Nem is lesz. Tökéletesen elégedett vagyok, nincs hiányerzetem.

Már 8 éves, kezd még több szabadidőm lenni, nem vágyok vissza a csecsemő korszakba.

Szia!

3 fiam van. 2,5 éve próbálkozunk 4.babával, kislányt szerettem volna, de már az sem érdekel, ha a 4.baba is fiú lenne, csak jönne már össze.

Két gyermeket terveztünk, és a férjemmel mindketten nagyon kislányt szerettünk volna, már a nevét is tudtuk évekkel a gyerekvállalás előtt.

Aztán 2 fiunk lett. Az első alkalommal kicsit csalódott voltam, de azért hamar átkattant az agyam, a férjemé is. Másodjára már beletörödve mentem az uh-ra, szóval nem lepődtem meg, mikor mondta az orvos, hogy fiú, addigra "feldolgoztam".

De őszintén, igen, van hiányérzetem. Pedig nyilván imádom a fiaimat, tele van a szívem szeretettel irántuk, de fàj néha, hogy sosem tudom meg milyen lányos anyának lenni, nem élhetem át a lányos anyaságot, mármint ne tagadjuk már le, hogy a két kapcsolat nagyon eltérő, pláne felnőtt korban. Én mindenhol azt làtom, hogy a nők érdeklődnek a családjuk iránt jobban, a férfiak nem annyira érzelmesek, meg amúgy is a menyek javarésze alapból utálja az anyóst, mert más szokásai vannak, mint a saját anyjának, szóval feltehetően ki is leszek rekesztve az életükből 20 év múlva.

Egy kicsit az is rátesz a dologra, hogy a családban minden velem egykorúnak van lánya, mindkét velem egykorú szomszédasszonynak is, a legjobb barátnőmnek is, aztán folyzon hallgatnom kell, ahogy áradoznak a lányos anyasággal járó dolgokról, milyen anya-lánya programot csinálnak és ilyesmi, nyilván nem ellenem szól el, de azért mindig az orrom előtt van, mi marad ki az életemből.

De harmadikat emiatt nem vállalnék, anyagilag nem is férne bele.