Miért csak egynemű gyereked van?

Nekem egy 4,5 éves kisfiam van és úgy tünik, hogy most kislányt várunk őszre.

Érdekes gondolatokat ébresztett bennem a kérdésed, mert bennem ez a kérdéskör rengeteget változott az évek alatt. Először nagyon lányt szerettünk volna, nagyon azt vártunk, de kisfiu lett. És egyébként imádjuk. Most is azt mondom ha nem lenne még egy gyermekünk is csodálatosan, tökéletes lenne vele az életünk. Olyannyira hogy másodjára úgy gondoltuk és éreztük, biztos még egy kisfiunk lesz. És az biztos, hogy akármi lett volna, semmilyen körülmények között több gyermeket nem vállaltunk volna.

Ellenben úgy érzem ugyanolyan boldog lennék akkor is ha most kisfiut várnék mint hogy kislány lesz a második baba. Söt ez egy kicsit még furcsa is egyenlöre. Mellesleg a második terhességem elejétől csak azt kivánom hogy egészséges legyen. Mivel a kisfiamnak hála tudom milyen csodás gyermeke lehet az embernek, mást nem is kivánok magunknak, csak egészséget.

1 fiú 1 lányról apmodtam mindig is.

Lett 2 fiú.

Nincs az az isten, hogy bevállaljak egy 3.gyereket, csak hogy hááááátha lány lesz. Nem. Örülönk nekik, szeretjük imádjuk őket. Ennyi.

Én lányra vágytam, mert a családunkba csak az volt, ott volt tapasztalatom. Illetve én is csajos vagyok :)

Lány lett és nagyon örültem. Ha lenne második, akkot is belül lányban reménykednék. Persze, ha fiú lesz is hazavisszük :) de nekem bejött a lányos anyuka szerep.

Csak 1 gyereket terveztünk. Kislányt szerettünk volna inkább mindketten és persze fiú lett. :)

Először kicsit csalódott voltam de csak ezért mert tudtam hogy csak ez az egy dobás volt. De hamar elmúlt ez az érzés, onnantól természetesnek tűnik hogy fiam van, elfogadtam hogy fiús anya leszek, mindkettőnek megvan a maga szépsége és nehézsége és a témát le is zártam magamban.

A napokban kaptam egy nadrágot a barátnőmtől, mert ő kifogyta és mikor a mosáshoz kipakoltam a zsebében volt egy kis rózsaszín hajcsat. Hát egy pillanatra megcsapott az érzés hogy az én zsebemben sosem lesz rózsaszín pici hajcsat...

De csak ezért nem vállalnék másodikat. Egyelőre maradunk az egynél. Néha elgondolkozom hogy talán min. 6 év múlva visszatérek a kérdésre, de addigra már elég öreg leszek, úgyhogy az örökbefogadás lenne talán a célszerűbb. Ott lehet nemet is kikötni, de szerintem nem tenném. Mostmár tényleg úgy vagyok vele hogy mindegy.

Mi 4 gyereket szerettünk volna mindig. Viszonylag kis kor különbséggel meg is született 4 fiú. Az elsőnél nagyon örültünk hogy kisfiú. Köztük a másodikkal 14 hónap van, örültünk hogy ő is fiú. A harmadiknál én örültem volna ha kislány lesz, de persze a fiúnak is örültem. A negyediknél úgy voltam hogy tuti kisfiú, bele törődtem hogy mi csak fiút tudunk össze hozni. 22 évesen szültem az elsőt, 30 évesen a negyediket.

Aztán váratlanul terhes lettem 40 évesen. Először kiderült hogy ikrek, aztán az hogy lányok. Iszonyúan meg voltam ijedve először. Nem voltam képben a lányok nevelésével, annyira idegennek tűnt az egész.

Már két évesek, és őszintén szólva nagyon örülök hogy lányok lettek.