Második babát váró anyukák, szerintetek milyen lesz két gyerkőccel?

9 eves a labyom,10 honapos a fiam...a lanyom iszonyu feltekeny,pedig probalok minel tobb idot tolteni vele,tarsasozunk,kartyazunk,megis van amikor azt vagja a fejemhez,hogy vele nem is foglalkozom,nem szeretem őt annyira mint a testvérét.

38 hetes vagyok, a nagyobbik gyerek 2 es fél éves. Ennél bakker csak könnyebb lehet. Már minden fáj, a gyerekemet felemelni se tudom, az ízületeim csúsznak szét, minden nap egy kín, nem tudok vele nirmálisan foglalkozni. Inkabb üvöltsön itt egy újszülött meg a totyis tesója egyszerre, vagy verekedjen ket dackorszakos fiú, azzal el tudok bánni, de ez a végtelen kínlódás borzasztó.

#2-vel együttérzek, pokoli volt a második terhességem, utáltam, főleg amit ő is ír, hogy a végén már minden fájt, akármit is csináltam. Most 3 hónapos a kicsi, 2,5 éves a nagy, nekem ezerszer könnyebb így, pedig azért ez is kihívás :D De még egyelőre könnyebb így foglalkoznom a naggyal, miközben itt lóg a cicimen egy baba. Őszintén rosszabbra számítottam, már ami a kezdeti időszakot illeti, nyilván lesznek itt még kalandok, de most egy kicsit megnyugtat, hogy az első 3 hónapot különösebb törés nélkül éltük túl :D

3 volt a nagy mikor született a kicsi. Az első egy év nálunk nagyrészt a túlélésröl szólt. Nagy ritkán volt csak szimbiózisban a két gyerek alvásideje, közben a nagyot be kellett szoktatni az oviba, emellett folyton beteg volt, mindent haza hozott, amit persze a kicsi is elkopott. Korlátozottan tudtam az itthoni dolgokat intézni, mert felválta volt nyügjük. Nagyjából a kicsi egy éves korától kezdett jobb lenni a helyzet, amikor már ptóbáltak együtt is bandázni. Pedig szerintem nagyon jó természete van mindkét gyereknek.