Boldogtalan anya, boldogtalan magzat?

Szerintem keressen fel szakorvost, aki felír neki olyan gyógyszert, amitől nem belassul, hanem a tüneteit elfedi. Nyilván van ilyen.

Egyébként milyen stressz van most ami felerősítette a tüneteit?

Nézd ha tourettem lenne nem akarnék gyereket,mert ez genetikai betegség és rohadtul félnék hogy tovább adom, nem akarnám pont ezt tovább adn9 neki hogy ő is tikkel a barátai megverik e miatt,esetleg neki nem lesz párja stb. Szerintem ezért akadtak ki azon hogy szültél neki mert nagy esély van rá hogy örökli.

Amúgy menjen el magánkórház ideggyógyászati szakemberéhez, ne csak pszichológushoz.

A benned lévő feszültséget mindenképpen érzi, szükséged van arra, hogy olyan életet teremts magad körül, ami nyugodt. Ha megszületik a baba, akkor még inkább stresszes lesz az életetek, mert mindenki fáradt, kialvatlan lesz (főleg te). Ha súlyosbodott a férjed állapota, akkor mindenképpen fel kell keresni egy orvost, hogy átsegítse ezen az időszakon. Értem ,hogy a frontin lassít, de egyrészről itt átmeneti kezelésről beszélünk, amíg kicsit helyre nem kottyan mindenki lelkileg, másrészről ahogy előttem is írták, lehet kisebb adagokat is szedni. Azért egy 0,25-ös frontin nem tud olyan sokat lassítani senkin.

Mindazonáltal azt neked is és a férjednek is meg kell értenetek, hogy a férjednek van egy mentális betegsége. Ez akkor is ott van, ha pörög a hátán, mint a büdös bogár, hogy nem akarja. Ez a betegség mindenképpen együtt jár olyan dolgokkal, ami rossz, ami kellemetlen, ha átmenetileg is. Most éppen te és a gyermeked szenveditek meg az ő viselkedését. De ha újra nekiesne egy orvosi kezelésnek, lehet átmenetileg kvázi belassulna, de bakker, ez most nem az a z időszak, ahol a férj szempontjai prioritást élveznének, most te és a babád vagytok a fontosabbak. Így járt.

Az, hogy nem kellett volna így gyereket vállalni. Nyilván rossz így ezt olvasni. De én például legy mentálisan beteg anyával nőttem fel. Gyűlöltem. Utáltam, hogy minden körülötte, meg a betegségei körül forog, hogy minden MINDEN rá van fogra az állapotára, hogy mi, a gyerekek soha az életben nem voltuk prioritások (és szépen jelzem feléd, hogy jelen helyzetben nálatok sem a baba a prioritás, ha nem változtattok valamin). Fogorvos lett belőlem, ha betéved hozzám egy ugyanolyan betegséggel küzdő, addig addig csűröm csavarom a beszélgetést, míg el nem megy máshová, mert nem akarok sem vele, sem a problémájával foglalkozni, kijutott nekem belőle egész életemre. Nem jó az, ha a gyerek felnőttként nem a szeretett szülőt látja apjában, anyjában, hanem a mindig nagybajú, mások előtt elképesztően kellemetlenül viselkedő családtagot, és minden hasonszőrűben egyből a ellenség képe merül fel.

Nézd a párod szégyelli, utálja a betegségét ( ez már önmagában egy red flag,hogy ha ebben nem tud erős férfi lenni akkor mire szamithatok később) és ennek tudatában csinált úgy gyereket hogy az a baba is lehet tourettes lesz... anyaként nem vállaltam volna ezt be a én vagyok tourettes,főleg hogy tudom hogy az adott betegség milyen szar és ezt a bajt tovább adnám neki szándékosan hááát...

De most már késő bánat, ideje érted,a gyerekért felnőtt férfiként, férjként és leendő apakent viselkedni és elmenni dokihoz. Lassan 8 hónapja már elkellett volna kezdenie ezt onnantól kezdve hogy tuti lett a baba. Eszem megall. Én nekem is van súlyos betegségem és már a teherbe esés előtt fél évvel átálítottam a gyogyszerem ( mert ez ugye egy fokozatos dolog).

Szia!nem.olvastam végig a kommebteket,de menjetek el dokihoz

Valamennyire megoldódik a helyzet ga kap kezelést,a babát pedig óvd a stressztől :)ne legyél te is depis haj tépés falba fej verés ilyenek..

Nemár ! Nyugodj meg és együtt megoldjátok a baba meg itt van mindjárt,boldognak kell.lenned :)

Jézus, ezek a kommentek. A tourette örökölhető, de amúgy egy ártalmatlan állapot, ami szívás vele az pont ez a társadalmi infantilizmus, hogy képtelen kezelni a helyén így szorongás és depresszió jelenik meg mellette.

Kérdező, a cbds bohóckodás helyett erre szakosodott pszichiátert keressetek. Biztos hogy nem fogja a cbd megoldani, ha olyan súlyos hogy idegbajos vagy tőle. A frontin erre teljes kudarc, de viszonylag sok gyógyszeres lehetőség van (amtipszichotikum, antidepresszáns), emellett viselkedés terápia is jó szokott lenni.

Ezen a betegségen nincs mit szégyellni, nektek kell megtanulni együtt élni vele, és kezelni. Én javaslom hogy keressetek olyan lehetőséget, ahol lehetőség van pár vagy család terápiára is, ugyanis ami nehéz, az a hozzátartozók reakciója, ami ugye ronthat a helyzeten. Mint kb az adhds gyereknél, ahol a szülőket külön kell trenirozni, hogy ne kapjanak agyvérzést naponta. Kitartást, nem megoldhatatlan.