Milyen volt a szülésed? Hogyan kell elképzelni egy császáros és egy hüvelyi szülést az állami kórházakban?

Allamiban szültem 3 éve, természetes szulessel. 4 óra volt az egész, vajúdás közben bent folyt el a magzatviz is.

Nagyon kedvesek voltak, hagytak a férjemmel ketten lenni, de amikor szóltam pl hogy elfolyt a víz rögtön jöttek. Nem volt orvosom, aki ott volt nagyon jofej kedves volt, de véleményem szerint nem kellett volna a kézzel tagitas, az jagyon fájt, de azt mondták így gyorsabban végzek..

Érzéstelenítőről szó se volt, nekem se fordult meg a fejemben. Beöntésről sem volt szó, mielőtt bementunk a kórházba itthon ment a hasam elég durván.. Tudja a test jó esetben mit kell tennie. Nem tudok balesetről hogy történt volna, de nem is érdekelt.

A kicsi rögtön a mellkasomra került, úgy varrtak ossze kívül belül.. Az nagyon fájt és sokszor a picit szorítottam közben véletlenül.

Egyébként jól voltam utána is, férjem bent aludt velünk végig, sikerült a vip szobát lefoglalnunk. Csak erre költöttünk pénzt, nem adtam senkinek.

Utolsó én magánban szültem program császárral, n3k3m is volt ez a fejfájás, de azt ott nem algopirinnel tudták le,hanem vértapaszt kaptam vagyis újra szúrást kaptam a hatamba és a lyukat a saját véremmel tapasztották be,egyből elmúlt a fejfájásom. Van állami kórház mint pl a Margit kórház ahol ezt alkalmazzák.

[link]

3 hete szültem államiban. Direkt nem igazán készültem, mert úgyis minden szülés más és nem akartam sem teljesen beparázni, sem előre terveket kovácsolni, én az a típus vagyok aki jobban szeret meglepődni.

40+4 naposan volt pár csepp piros vér este a bugyimban. Nem sok, de addig egyáltalán nem véreztem, úgyhogy bementünk a kórházba. Ott megvizsgáltak, felraktak nst-re, majd haza küldtek, hogy szülésnek semmi jele, nem kell pár csepp vérrel berohangálni. Éjfél körül értünk haza.

Hajnali kettő körül beindultak a fájások. Hát... Nagyon fájtak. Viszont nem rendszereződtek, nem rövidültek. Próbáltam mérni a Preghelloban, de tényleg semmi rendszer nem volt, hol perceknént jöttek, hol 10 perc kimaradt. Nem tudtam mit csináljak, nem akartam úgy visszamenni, hogy pár órája küldtek el. Arra gondoltam lehet csak jóslók, bár gyanítottam hogy azok nem fájnának ennyire. Egy ideig próbáltam aludni a fájások között, de persze csak szenvedtem. Aztán próbáltam zuhanyozni, járkáltam, négykézláb álltam, fetrengtem a fájdalomtól. Sokat jártam wc-re, minden kijött ami bennem volt. Végül hét körül elfolyt a magzatvíz wc-zés közben, és elkezdtem erősen vérezni is. Akkor mondtam a férjemnek, hogy indulás.

Kocsikáztunk át szépen a reggeli dugóban a városon, a seggem alatt egy törölközővel. Eddigre még keményebbek lettek a fájások. Artikulatlanul üvöltöttem mint egy állat, téptem a biztonsági övet. Így értünk be a kórházba.

A szülészeten elkaptuk az első szembejövő dolgozót, hogy helyzet van. Egy szülésznő volt, mondta, hogy akkor apuka kint várjon, engem meg mindjárt felraknak nst-re, csak előbb megnézik mi a helyzet lent. Magamban gondoltam, hogy aha, biztos hogy nem lesz itt nst, a szülésznőnek meg mondtam, hogy iszonyatos fájdalmaim vannak, amiket eddig el sem tudtam képzelni. Erre kicsit lesajnálóan kérdezte, hogy voltam-e szülésfelkészítőn, és nagyon lesajnálóan nézett mikor mondtam, hogy nem. Amit amúgy nem értek, mert ha lettem volna sem tudtam volna erre felkészülni.

Mikor megnézett, mondta, hogy nem lesz itt nst, ez a baba MOST jön. Még kérdzete is, hogy miért ilyen későn jöttünk be. Mondtam hogy azért mert korábban elküldtek. A szülésznővel meg a férjemmel bementünk a szülőszobába, előkerült valahonnan egy rezidens doktornő. Aztán jött is a kitolás. Kérdeztem, hogy kaphatnék-e valami fájdalomcsillapítót, de azt mondták már nem hatna. És igazából a kitolás már megváltás volt a vajúdás után, nyomni kellett, de nem fájt annyira. Kérdezték van-e nálam gátolaj, volt, úgyhogy a szülesznő meglocsolt vele. Innentől kb 40 perc alatt kint volt a gyerek. Közben egyszer még bejött pár ember bámészkodni, nem tudom tanulók voltak vagy kik, néztek kicsit aztán kimentek. A rezidens bocsánatkérően mondta, hogy hű de sokan lettünk, bólogattam hogy hát igen, de amúgy oly mindegy volt nekem. Aztán mondták, hogy ha a következő pár nyomásra nem jön ki a baba, akkor kéne egy kis gátmetszés, mondtam hogy oké. Nem jött ki, úgyhogy vágtak, de nem is igazán éreztem. A varrást azt néha igen, de nem volt vészes. Kérdezték az apját, hogy el akarja-e vágni a köldökzsinórt, de nem akarta. Meg kérdezték akarom-e látni a méhlepényt (nem is éreztem mikor kicsusszant a baba után), de nem akartam látni. A rezidens csaj kedves volt, kérdezgetett közben, hogy mi lesz a pici neve, meg ilyesmiket. Közben a baba a mellkasomon volt, csak őt néztem, gyűrött-mázas piros fejű kis valami, életem csodája. Aztán aláíratták velem a beleegyező papírokat, és jött kb 2 óra aranyóra.

Nekem jó volt így minden ahogy volt. A vajúdás az halál volt, ezt a fájdalmat tényleg nem gondoltam volna. Jobb is volt otthon szenvedni és nem a kórházban. Az is oké volt, hogy nem ismertem senkit, az orvos kifejezetten kedves volt, nagyjából a szülésznő is, azt az egy felkeszítős beszólását leszámítva. Meg mivel ilyen gyorsan lement az egész, amúgy is kb tök mindegy volt kik vannak ott, nagy szerepük nem volt. Jónak érzekeltem a hangulatot, kedves volt a rezidenstől, hogy próbált szülés meg varrás közben kicsit beszélgetni velem, hogy elvonja a figyelmem a fájdalmról.

Azt nem is tudom, hogy bekakiltam-e. Beöntésre ugye idő nem volt, de szerintem még otthon kijött minden. Aztán lehet hogy mégsem, tudja fene.

Allami volt (Bp 8.ker), ugyeletes orvossal szulesznovel, nem adtam egy forintot se, termeszetes szules volt (majdnem 4 es fel kilos gyerek), en voltam a legfiatalabb az egesz osztalyon (21) elegedett voltam, nem voltam korbeugralva meg semmi, de nem beszeltek velem csunyan es ha kerdeztem/kertem segitettek. En elegedett vagyok, orulok hogy nem adtam ki penzt magan ellatasra, nem mintha lett volna 😆

Az jo volt hogy volt egy 2 gyerekes szobatarsam, mivel nagyon keves nover volt ezert o megmutatott mindent es sokat segitett.