Bababejelentésnél ez normális?
Én mikor kiderült a hír hogy gyerekünk lesz, azt találtam ki hogy meghívjuk a családot egy vacsorára, ahol bejelentjük a hírt mindenki számára egyszerre.
Feleségem ezt lehurrogta, mondjuk el mindenkinek külön, "adjuk meg a tiszteletet".
Elfogadtam, teltek múltak a hetek.
Most elérkeztünk a 12.hez, a nagy bejelentéshez.
Kérdeztem tőle, hogy anyukámnak és tesómnak egyszerre mondjuk el, vagy külön külön.
Azt mondta hogy neki az mindegy, az a rész nem érdekli.
Őszintén szólva ez nagyon rosszul esett, úgy az egésztől el is ment a kedvem pár napra.
Ma mondta hogy felhívta a szüleit vasárnapra, hogy akkor bejelentjük.
Mondtam hogy okés, akkor az a nap legyen az övék, én felhívom a családom szombatra hogy akkor nekik meg akkor mondjuk el.
Ennél is kiakadt, hogy miért a tesómnak és anyukámnak mondanánk el először mikor ő csak a tesóm, anyukámnak pedig a 4. unokája lesz.
Én is vártam a babát, családom is egyfolytában kérdezi hogy mikor lesz már a bejelentés, történt-e már valami. De ezek után nem tudom. Kezd tényleg semmi kedvem nem lenni a bejelentéshez.
Azt sem értette hogy miért akarok összeülni emiatt a barátaimmal és elújságolni személyesen a hírt.
Én reagálom túl?
Hát komám vagy felkötöd a gatyát vagy elhatalmasodik feletted az asszony.
Mi szimplán felhívtunk mindenkit. Én az én oldalamról, férjem az ő oldaláról. Nem volt verseny, hogy ki mondja el elöbb, vagy több embernek.
Apukám mesélte hogyan bánt vele anyukám és családja mikor megszületett tesóm és én.
Kb eltiltották tőlünk őt. Nem bírta másodszor, szét is mentek kiskoromban.
Nagyon félek hogy erre a sorsra jutok. Minden vizsgálatra elmentem, fogtam a kezét az összes ultrahangon, elkéredzkedtem a védőnőhöz is, aktívan támogatom folyamatosan, próbálok felkészülni az apaságra, mert tudom hogy apakép nélkül nehéz lesz.
Folyamatosan fogom a pocakját hogy a baba megszokja az én szívverésem is, hogy nálam is nyugodt legyen mikor megszületik majd.
Erre elkezdenek jönni az ilyen "előjelek".
Felváltva van sírhatnékom és engedek el minden érzelmet, átengedve a beletörődött nem érdekel akkor érzéssel.
Enyém a gyerek azzal nincsen gond.
Csak az zavar hogy mennyire sokad rendűként kezeli a "családomat", és így engem is.
Oké, ő heti többször felmegy hozzájuk mert kb a munkahelye mellett laknak, én meg pár havonta találkozom csak velük, de attól még ugyanúgy szeretem őket és fontosak nekem.
Nekem féltékenynek tűnik. Főleg amiatt, hogy “kiakadt”, amiért összeültél a barátaiddal is.
Korábban is voltak ilyenek? Vagy csak amióta terhes?
Ha csak azóta, akkor reménykedhetsz benne, hogy a hormonok játékáról van szó.
Ha előtte is, akkor nem irigyellek.
Próbálj meg leulni vele es megbeszelni hogy igenis fontos ez neked hisz te meg az apja vagy es a te csaladod is ugyan ugy varja a babat mint az ove.
Ha ezt nem erti meg akkor nem latok jovot ennek a kapcsolatnak, kifog kesziteni. Es kitudja mi lesz gyerek szuletese utan 😕
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!