Mi a legroszabb mondat, amit egy ekismamának nem mondjunk?

Engem személy szerint a hasam méretére tedd megjegyzések bosszantottak leginkább.

Volt olyan nap, hogy egymás után jegyezte meg az egyik ember, hogy milyen kicsi, a másik meg fél órával később hogy milyen nagy. Ugyanez a leszállt már / nem szállt még le megjegyzések.

Bármilyen negatív megjegyzés a külsőre: nekem is van szemem, én is látom, hogy mennyire felpüffedt az arcom, mekkorára dagadt a lábam, milyen óriási a hasam.

“Majd kiszedik valahogy”. Miközben tudta, hogy mennyire rettegek a császártól, mint műtéttől.

-most aludd ki magad, mert utána nem fogsz (mintha ettől jobb lenne)

-fiú lesz vagy lány? Kislány. Nem baj az is jó..(wtf??)

-tuti lány lesz mert széles a hasad nem csúcsos

-nem félsz a szüléstől? (És itt jönnek a mindenféle rémtörténetek kinek mennyire fájt)

-na végre már épp ideje volt

Sétáltam a babakocsival. Ismerős jött szembe. "Ez is lány? "

Mondtam, hogy igen. Lesajnáló válasz"Nem baj.. "

Nem bántódtam meg, csak ledöbbentett kicsit.

Meg egyik örök pesszimista rokontól folyton kaptam, hogy jó hülyék vagyunk, mai világba minek még egy, stb.. pedig második gyerek, nem nélkülözünk vagy ilyesmi. Mégis mindig úgy beszélt, mintha a tizediket várnánk meg mintha "baleset" lett volna.

"Hanyadik hét?" "38." "Óhh akkor akár még egy hónapig is kitarthat..."

Tudom, tudom. De ilyenkor mindig mosolyogva visszakérdezek, hogy ezt most bíztatásnak, vagy elrettentésnek szántad? :)