Mások hogyan bírják, hogy nem kapnak idegbajt? Lassan irreális a félelmem és a szorongásom amiatt, hogy velem marad-e.
Valószínűleg később fogant a babám, mint ahogy a menstruáció első napja szerinti matek kijönne. Aszerint 7+2 vagyok éppen most.
Múlt heti UH-n nem volt szívhang (6+3). Előző héthez képest szépen nőtt, 10 mm petezsák 3,5 mm szikhólyag (előtte héten csak egy 4 mm petezsáknak tűnő valami volt).
Szerintem egy héttel később volt legalább peteérésem, akkor csak 5+3 volt a legutóbbi ultrahangon, úgy megfelel a méret amit feljebb írtam és a szívhang hiánya?
A gondom az, hogy mivel már vesztettem el babát, olyan szinten pánikolok, hogy magam és a körülöttem lévőket is kiidegelem. A munkámra sem tudok kellően figyelni.
Nemsokára megyek ultrahangra, de minden percem egy szenvedés, annyira rástresszeltem.
Szeretnék megnyugodni és bízni, de állandóan a lgrosszabb forgatókönyvnél lyukadok ki, hiába próbálom terelni a figyelmem.
Attól is félek, hogy megint nem lesz szívhang és újabb idegőrlő hét következik.
Bármi megnyugtatás, tipp praktika sokat jelentene!
Szia tavaly nyáron elvetéltem . Kb 5 hónap múlva terhes lettem!
Volt öröm és boldogság. Karácsony előtt egy héttel megint kiderűlt h nem fejlődik. Ez van!ha idegeled magad csak rosszabb lesz!
Ha ez se marad meg annak oka van!!!!
Én is át tudom érezni. Szakember tényleg tud segíteni, de akik csak ebben látják a megoldást és negatívakat írnak azok még nem vesztett el/vagy igen, de jobban dolgozták fel.
Én 4 veszteség után 11. hétben vagyok és nagyon lassan telnek a hetek, napok, órák. Pont most kevés a munkám, ami lekötne így plusz dolgokat vállalok, ledaráltam több sorozatot, rendezgetem, takarítom a lakás leghátsó zugait.
Én 2 hetente mentem dokihoz uh-ra és volt, hogy közben elmentem magánba is. Engem megnyugtatott utána pár napra, de mindegyikre nagyon félve, készülve a legrosszabbra, de remélve a legjobbat mentem.
Most már a napokat számolom a 12 hetes genetikaiig, ami 2 hét múlva lesz.
Elmentem pszichológushoz más témában eredetileg, de kértem hogy ezzel foglalkozzunk.
Konkrétan lerázott, pedig azt hittem partner lesz, hiszen az egyik szakterülete a meddőségi problémák pszichés feloldása.
Nyilván nem ugyanaz a téma de kicsit több megértésre vártam.
Én magam sem gondoltam hogy idegbeteg leszek hiszen két éve volt az előző vetélés. Soha semmiben sem vagyok ennyire stresszes és irreális, teljesen meg vagyok lepődve saját magamon.
Próbálom lekötni magam mindenféleképpen, de mikor elönt akkor nehéz megálljt parancsolni.
Eddig azt gondoltam, hogy csak addig leszek ilyen ideges amíg szívhang nem lesz, de lehet igazatok van és nyilván keresnem kell egy másik szakembert, mert ha így nyomom végig akkor nem csak magam hanem a babát és a környezetem is kiidegelem.
Elmegyek terápiára.
Egész idáig nem tudtam hogy nem tettem túl magam rajta.
De szörnyen vagyok.
Eszemben sincs így rettegni végig. Iszonyú.
Próbálom tudatosan irányítani a gondolataim. Nem mindig sikerül.
Nagyon szánalmasan érzem magam erről, eddig mindig sikerült erősnek lennem és túltennem magam bármin.
Szóval irány a terápia.
Már csak annak kell szurkolni hogy ne hónapok múlva kapjak időpontot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!