Első trimeszterben milyen sport-szerűség végezhető abszolút kezdőként?

Tudom, tudom, aki nem sportolt korábban, az ne most kezdje el. Ugyanakkor nekem az előző terhességemnél első sorban az volt a nehéz, hogy puhány vagyok, gumicukorból készültek az izmaim, eléggé megterhelte a mozgásszerveimet az extra súly a babával, és még akkor nagyokat gondolva elhatároztam, hogy márpedig a következő terhességem alatt végig mozogni fogok valamit, erősíteni, karban tartani magam, hogy azért mégse legyek egy olvadt sajttal borított pizzaszelet, már ami a teherbírást illeti. A múltkor végiglustálkodtam a terhességem, ez most már amúgy sem opció sajnos, de az ilyen 34. héttől kezdve már tényleg kellemetlen volt, hogy semmit nem mozogtam. Bár legalább hízni nem híztam a babán kívül, szóval ebből a szempontból szerencsés vagyok/voltam.

Voltak nagy terveim, hogy majd a szülés után ráncba szedem magam, elmegyek kondiba, személyi edzőhöz, stb, majd odafigyelek, csak aztán a covid (de első sorban a lustaság és a kényelem) ennek keresztbe tett. Így történhetett, hogy ismét terhes vagyok, és csak marginálisan edzettebb a 2 évvel ezelőtthöz képest (legalább ennyi előnye van a matrica gyereknek, ugyebár). Szóval amíg nem kezdődnek el a reggeli rosszullétek és az álomkór megint (vagy egyáltalán, adja az ég), gondoltam nekilátnék a dolognak. Nem csak simán tornázni, erősíteni is szeretnék.

Szerintetek az ilyen abszolút hagyományos saját súlyos dolgok, mint a guggolás, fekvőtámasz, hátizomerősítő-gyakorlatok mehetnek így is? Vagy ezekkel is érdemes inkább megvárni a második trimesztert?

Vannak tapasztalataitok, ötleteitek, esetleg bármi motiváló erő, hogy segítsen legalább egy jól összerakott hamburgerhez hasonló teherbírást összehozni?

(Igen, kívánós vagyok, de az előző terhességem alatti GDM-esként most nem merek a cukorterhelés előtt sem már engedni a csábításnak, hanem szépen tartom a kis CH-diétámat mint a kisangyal. Mint egy szomorú, de engedelmes kisangyal)