Amikor beindul a vajúdás , ki tudsz egyenesen, tudsz járni a fájdalomtól?

Miért kérdezed? A szülőszobára menet tolófájásokkal is még ki tudtam egyenesedni két fájás között. Persze nem vígan dacolva nyilván, de ment

Két fájás között én nem éreztem fájdalmat, így ott tudtam bármit csinálni. De a fájás alatt nem tudom milyen testhelyzetekbe facsarodtam, de biztos nem egyenesbe. Amikor már nagyon fájt, nekem meg kellett állni, nem tudtam menni se.

Az elején igen, én a szülészet folyosóján legalább egy órát sétáltam fel alá. Fájásnál megálltam, de tudtam még akkor is egyenesen állni, csak hát ugye fájt, ezért jobb volt állni és nem menni közben.

A legelején még simán. Aztán olyan 6 perces fájásokkal mentünk a kórházba, az autóban fájás közben már minden bajom volt. Közöttük nevetgéltem simán. Amikor kiszálltam az autóból, azt hittem összecsinálom magam (minden testhelyzet váltásnál egyébként). Nem kellett sokat gyalogolni, de fájások közben már azért meg kellett állni és begörnyedtem valamennyire. Utána a folyosón mászkálás is így telt. :) A végén meg már legszívesebben magzatpózban kuporogtam volna a sarokban, de igazából az sem lett volna jó. Én akkor már a világomról nem tudtam, alig fogtam ki mit beszél hozzám. Mint kiderült az az állapotom úgy 3 órán át tartott. Nekem így visszaemlékezve max félnek tűnik. Az idő megszépíti az emlékeket. :)

Amikor még csak beindul, akkor persze. A végén a fájások közötti rövidke szünetet már csak arra használtam fel, hogy erőt gyűjtsek a következő fájáshoz, nem tudtam volna már járkálni.