Mennyire féltetek a betegségektől?

A szorongás sosem megoldás. Ezeket a kétségeket pároddal, de a legjobb, ha egy pszichológussal megbeszéled. Én is ezt tettem.

Én a saját példámat tudom felhozni. több vetélésen, koraszülésen vagyunk túl. Hamarosan újra belevágunk, de nincsenek kétségeink, mert már tettünk érte, hogy elmúljanak, így nem aggódom már ezen, mint te. A legfontosabb, hogy a gyerkőc tervezése előtt ezeket tartsd be és csináld meg előtte 3-6 hónappal: menj el nőgyógyászati kivizsgálásra és fogorvoshoz. Ne legyen rajtad súlyfelesleg (könnyebben teherbeeshetsz, később kevesebb súly cipelése lesz stb). Emellett egészséges életmód, sok mozgás, terhesvitamin és stressz minimalizálása. Fontos, hogy testben és lélekben jól legyél. Ha ennyi kétséged van, akkor a terhesség előtt, alatt és után is nyugodtan járj rendszeresen pszichológushoz. Nem szégyen. Én is ezt teszem. Nagyon sokat tud segíteni. Kezdj el intimtornázni. Így megtanulsz rengeteg dolgot a testedről, amivel könnyebb a szülés az utána jelentkező inkontinencia problémát is megelőzheted. Na meg a legfontosabb, hogy szeressétek egymást, mindketten akarjátok a gyereket és nem lesz baj. Egészséges kisbabátok lesz ❤️

Szerintem mindenkiben van egy kis izgulás ahogy meglátja a két csíkot a teszten. Minden trimeszternek megvannak a maga parafaktorai, én is volt hogy izgultam a vizsgálatok előtt.

Mindenki azt szeretné, hogy egészséges legyen a baba, de sajnos bármennyit pörögsz rajta ebbe nem igen van beleszólásod.

Tök jó, hogy felismered, hogy a normális határon túl megy az aggódásod. Nem gondoltál arra, hogy szakember segítségével próbáld meg feloldani ezt a szorongást? Sokkal egyszerűbb lenne majd így belefogni egy terhességbe.

Pl. te is voltál gondolom beteg gyerekkorodban, mégis felnőttél :) sok betegséget fel lehet magzati korban ismerni, nagyon sokat pedig nem… de ha lehetne is, te semmit sem tehetnél ellene.

A legjobb amit tehetsz, hogy nem olvasgatsz az interneten. Nagyon soknak tűnik a horror sztori, de ez csak azért van, mert akinél semmi probléma nem volt, az nem írogat kb sehova, hogy hello nekem se volt semmi problémám a terhesség alatt.

Egy kicsit le kellene lazulnod és csak megélni a dolgokat magad körül, pl. ha majd pozitívat tesztelsz igenis merj majd örülni neki, nem azon gondolkodni, hogy mi történhet. Szerintem rendben leszel, csak kell egy kis segítség szorongáskezeléshez :)

Én is féltem ugyanezektől, mint te. Sőt, engem a terhességmegállapító vizsgálaton a nődoki még jól meg is ijesztett, hogy talán méhen kívüli lesz a dolog, átküldött egy korszerűbb klinikára (a magándokinál csak ilyen kis gagyi, rossz felbontású UH-gép volt), hogy ott nézzenek rám, de szerencsére végül minden rendben volt.

De ahogy így jöttek sorban a dolgok, én is paráztam mindenen, aztán ahogy voltak a vizsgálatok, sorra pipáltam ki, hogy nem is méhen kívüli, nem is missed ab, nem is down-gyanús, nem is szívbeteg, nem is ez meg az... Szóval így ahogy telt az idő és egyre több vizsgálaton vettem részt, egyre nyugodtabb lettem. A szülésre már relatíve nyugodtan mentem, persze az azt megelőző hetekben jól ráparáztam, hogy csak a baba élje túl meg ilyen baromságok, de aztán olvastam statisztikákat, kórházba mentem szülni, nem otthonszülést választottam, biztos ami tuti alapon, és így úgy éreztem, hogy mindent megtettem a biztonságunk érdekében. Az már valahogy fel sem merült bennem, hogy szülés után derülne ki valami betegsége, maga a szülés folyamata alatt meg volt jobb dolgom is, hogy aggódjak ilyesmiken :D

Miután megszületik a gyerek, utána azért nem szűnik meg az aggodalom, de szerintem a rutinnal és a tapasztalattal ott is enyhül valamelyest.

Én is aggódtam, de szerintem fontos elkülöníteni azokat az aggodalmakat, amik ellen tehetünk esetleg és azon tényeket, amikre nincs ráhatásunk. Mindig van min aggódni, nem lehet így élni. Minden lehetséges szűrővizsgálatot megcsináltattunk, ami alapján minden rendben. Így a többi már rajtunk kívülálló. Igyekszem úgy hozzáállni, hogyha baj lesz, vagy beteg babát kapunk a sorstól, akkor annak oka van, ez a mi életfeladatunk.

De most pl.... hát... 2 éve dolgozom ugyanúgy, mint a koronavírus előtt. Egyszer sem voltam beteg. Naná, hogy a koronavírus 25 hetes várandósan ér utol, amikor hónapok óta sokkal jobban odafigyelek minden kontaktra, maszkviselésre, kézmosásra, mindenre. Nyilván néha van kósza gondolatom, hogy "csak ne legyen baj", de aztán gyorsan elhessegetem, hátradőlök, pihenek, kúrálgatom magam és úgy vagyok vele, hogy most ez van, ezt kell leküzdeni és nem lehet semmi gond!