Meddig érdemes terhesen dolgozni stresszes irodai munkakörben?

Legelőször kérdésedre válaszolva, én közepesen stresszes (projektvezetői) munkát kb. a 30. hétig tervezem. Igaz én asszisztáltam ahhoz, amikor tavaly kolléganőm volt terhes, hát szó szerint taszította a munkát egész terhessége alatt mint 2 ugyanolyan pólusú mágnes :D szóval nálunk azért ez "elfogadott".

Figyelj, itt meglátásom szerint két jó, meg egy rossz kimenetel van:

- Az egyik jó: rájössz, hogy a munka csak munka és nem stresszeled magad feleslegesen. Nem feltétlen kell 100% lesz@rom, de ha internalizálod a külső elvárásokat, az a legrosszabb. Nekem 9 év kellett, hogy leszokjak erről. Igenis vegye tudomásul a cég, hogy terhes vagy, nem bírod olyan svunggal a munkád. Ugyanis első az egészség, nem a kollégák vélt szimpátiája, akik 2 héttel a távozásod után el is fognak rólad kb feledkezni.

Nem kell hirdetni, hogy te mennyire hátradőlsz, elég magadban letisztázni és kedvesen, de határozottan határokat szabni.

- A másik jobb kimenetel: kiíratod magad viszonylag hamar, és élvezed a terhességet, ami nem mindennapi időszak. Ha anyagilag megtehetitek, miért ne? Ez mindenkinek a magánügye, aki a szülésig dolgozna, dolgozzon, aki meg nem, hát nem, na bumm.

Ehhez megint hozzátartozik a szemléletmódváltás (lsd. "cserbenhagyom a munkahelyem"): 10 év múlva ez a munkahely legjobb esetben is egy kósza emlék, a terhességedre, a kisbabádra még a halálos ágyadon is emlékszel majd... Érdemes ezeket perspektívába rakni.

- A rosszabb kimenetel: dolgozol tovább, ahogy eddig. Szorongsz, szomorú vagy. Nem élvezed a babavárást. Lehet megköszönik, de tényleg ne számíts nagy hálára. Később lehet megbánod.

Én az esküvőm szervezésénél éltem át ugyanezt. Jaj, nem lehet letenni a munkát, jaj csak meg ne szóljanak, jaj a stressz! Hát, azóta is bánom. Alig élveztem belőle valamit. Perspektívába rakva - nem éri meg.

Ne törődj az elsővel meg a hozzá hasonlókkal..tipikusan az az irigy ember, akinek életében a legkomolyabb munkája az volt, hogy a boltban kirakta a kiflit + valószínűleg a pasija tartja el, ha el sem tudja képzelni, hogy egy nőnek lehet felelősségteljes/stresszes irodai munkája. Arról meg végképp fogalma sincs, hogy a home office valójában annyit tesz, hogy ugyanannyit (ha nem többet) dolgozol, csak a saját wc-det tudod használni :)

Mivel veszélyeztetett terhes vagy, ezt neked kell mérlegelni+az orvosodnak. Ha bármi bajod lesz vagy elmegy a baba, akkor a cégtől/kollégáidtól max egy hasztalan "részvétem"-et fogsz kapni, azzal meg nem sokra mész és 2 hét múlva dolgozhatsz ugyanúgy, senkit sem fog érdekelni a testi/lelki nyomorod. Másrészt akikkel most dolgozol, azokra valószínűleg nem is fogsz emlékezni 5 év múlva (és ők sem rád), de ha elvetélsz, arra garantáltan fogsz életed végéig.

Azzal én sem értek egyet, ha valaki szimplán lustaságból már a 6. héttől elmegy táppénzre és utána soha többet nem is akar már dolgozni, mert hogy ő szült egy gyereket, de tapasztalataim szerint ez általában nem az a réteg, aki irodai munkát végez :D

Egy szó, mint száz..Minden nőnek magának kell éreznie és mérlegelnie a helyzetet. Mindig jönni fog olyan, aki annyira kemény, hogy ő még kitolás közben is dolgozott kb :D, de ezekkel ne törődj. Ha soknak érzed+akár görcsölgetsz a stressztől, akkor engedd el, lesz még időd bőven dolgozni később :) Boldog és békés babavárást!

Utolsó: ha annyira tudni akarod, orvos vagyok, és nem a pasim tart el.

Valószínűleg kicsit stresszesebb a munkám, mint egy irodában ücsörögni.

#14-es vagyok. Ha valóban így van, akkor a te esetedben visszaszívom, de általában az a típus mond ilyet, akit leírtam. Nyilván orvosként valóban nehezebb lehet.

Az irodában/home office-ban ücsörgésről meg annyit, hogy nekem pl néha 4 óra meeting-em van zsinórban és örülök, ha wc-re el tudok menni közben (pedig itthon vagyok). Megbeszélés közben pedig arra kell koncentrálni, hogy ne hányjam telibe a kamerát és görcsölés ide vagy oda, értelmesen tudjak beszélni, utána meg persze pörögni, hogy meg legyen a meló időre.

Szóval nem hiszem, hogy ebből versenyt kéne csinálni, hogy kinek milyen kemény a munkája. Főleg, mert minden nő és minden terhesség más. Aki meg 10 kilókat pakol egész nap, annak megvan a maga baja, és ugyanúgy sz*r neki is, csak máshogy. Valaki jól bírja, valaki meg szenved, mint egy kutya. De ne egymást oltogassuk már+keltsünk bűntudatot egy veszélyeztetett, egyértelműen nem naplopó nőben (gondolok itt a kérdezőre).

Az első terhességemnél én is úgy voltam, hogy addig dolgozom majd, ameddig bírom, mert jajj kemény vagyok+nehogy mások elítéljenek+szegény kollégák..sajnos a 12. hét után ezen már nem kellett agyalnom, mert vége lett. Most újra terhes vagyok (veszélyeztetett) és nem gondolom, hogy egyből le kell lépni..főleg, hogy azért jó, ha az embert lefoglalja valami és nem agyal hülyeségeken, de ahogy érezném, hogy ezt már nem bírom, fizikai tünete is van és 2 nap pihenés nem segít, lelépnék. Legyen az a 15. vagy a 36. héten.

És erre buzdítom a kérdezőt is..

Nekem detto ugyan igy volt az elso terhessegem, de en el is veteltem. Amugy is egesz evben ezen gorcsoltem, hogy felmondjak vagy sem, de ez a veteles teljesen betette a kaput. Mi a ferjemmel sokat beszeltunk a felmondasrol babatol fuggetlenul, vegul azt mondta, hogy dontsek belatasom szerint o tamogat mindenben. Vegul ket honap utan tenyleg felmondtam es utana teherbe is estem.

Osszessegeben nm ertek egyet azzal a hozzaallassal, hogy dolgozni minden aron. Elso es legfontosabb az egeszseg es lelki beke. Egyetlen kollega vagy munkahely sem lesz rad ugy tekintettel, ahogy te tudsz vigyazni magadra. Nyilvan penzbol el az ember, igy ha nem tudtuk volna biztonsaggal elkezdeni az egy keresos csalad modellt, akkor nem mondok fel.

Mindent egybe vetve: merlegelni es sulyozni kell a kulonbozo tenyezoket, szamba venni a kulonbozo lehetosegeket es hogy melyik opcio mennyire szimpatikus/vallalhato az eppen aktualis elethelyzetben es ennek megfeleloen hozni egy bolcs dontest.