Már éreztétek ezt? És ha igen, hogyan kezeltétek? És mikor eljött a pillanat hogy nektek is meglett milyen érzés volt?

8-as, te aztán jó nagy érzéketlen, tuskó paraszt vagy, örülnél, bmeg, hogy neked nem kell átélned, milyen az, amikor valaki hónapról-hónapra, évről-évre hiába vágyik egy kisbabára, nem jön össze.

A hülye agymeneteddel ellentétben a nők javarésze nem azért vágyik gyerekre, mert másnak is van, hanem mert ez az egyik legalapvetőbb emberi ösztön, ami ellen nincs mit tenni, és baromi rossz érzés, amikor valakinek folyton azt kell bámulnia, hogy ebből az élményből kimarad és talán örökre ki is fog maradni. Hát ne is haragudj, hadd legyenek már irigyek, minden okuk megvan rá.

Adjál hálát, hogy neked nem kell ezt átélned és ne legyél ilyen tuskó, nehogy visszaaszálljon rád a sok rosszindulat.

Én bevallom, hogy nagyon irigy voltam. Valahogy olyan kisimultnak, rendben lévőnek néztek ki a terhes rokonok, barátok, én meg olyan kócosnak meg kuszának éreztem magam, meg bénának gyerektelenül. Mintha ők lennének az igazi felnőttek, én meg ilyen fél-felnőtt. Itt névtelenül bevallom azt is, hogy irigyeltem a figyelmet, kényeztetést, gratulációkat, helyeslést is, ami egy kismamának jár.

Most én is babát várok, és valóban kiegyensúlyozottnak, rendben lévőnek és boldognak érzem magam, viszont örülök, hogy a koronavírus miatt már a szülésig itthonról dolgozom, és nem leszek irodában nagy hassal. Mert mindig azok a kolléganők jutnának eszembe, akik esetleg még várnak a babára, és látnának engem: hogy mit éreznének. Ja, és így terhesként egyáltalán nem hiányzik a kényeztetés, gratuláció, kímélet, stb. Mindent tudok csinálni, tök jól vagyok, és a nyálas gratulációk nem érdekelnek, csak a családom őszinte öröme. Azt hittem, hogy majd boldog-boldogtalannak újságolni fogom és büszkélkedni vele, de egyáltalán nem, sőt, örülök, hogy még így a hetedik hónapban sem feltűnő a hasam. Ez nagyon más, mint amit vártam. De a boldogság, az elégedettség-érzés, az pont az, sőt, jobb, mint amit elképzeltem...

15-ös, szerintem nincs ebben semmi, én is irigy vagyok azokra, akiknek már megadatott a baba. Nyilván igyekszem ellene tenni, de ez nem egy olyan dolog, amit kontrollálni tud az ember, nem tudok mit csinálni azzal, hogy faj, mert nekem még nincs.

Na meg, azt is érzem, amiről írsz, hogy így gyerek nélkül mintha fél-felnött lenném, de tulajdonképpen úgy érzem, ezt pont a kismamák/várandósok érzekeltetik velem, mintha én kevesebbet érnék, kevesebbet tudnék, csak mert nincs babám és milyen rossz nekem, mert lemaradom erről a dologról. Szóval, talán az is a baj, hogy sokan - talán akaratlanul is - felsőbbségrendűen ezt sugározzák a gyermektelenek felé.