Félek a terheségtől. Ki hogyan esett ezen át? Többi lent.

Szerintem meg erre nem lehet felkészülni, lehet hogy az esetedben alap parák ugyanúgy lesznek 3-4-5 év múlva is. Bele kell vágni, és csinálni kell. Amikor meglátod először ultrahangon, meg megmozdul, ezek mind segítenek a felkészülésben. Aki nem "ősanya" típus, szerintem az csak közben tud ráhangolódni a dologra, én is így voltam vele.

23 évesen szültem a lányomat. Szintén adott volt minden hozzá. Én egy percig nem stresszeltem magam azon, hogy milyen lesz. Úgy gondoltam, hogy mivel fiatal vagyok és egészséges így nem lesz semmi gond. Pedig kellett volna. A szülőágyon is hánytam,de ez volt a kisebb rossz. Toxémiás lettem és sürgősségi császáros voltam, ráadásul kaptam egy kisebb agyvérzést is az erőlködéstől. Lányom éppen, hogy nem lett oxigénhiányos,de légzés támogatás kellett neki. Arra sem emlékszem, hogy megmutatták. Aztán,amikor haza mehettem, kezdődött maga a pokol. Begyulladt a hegem a melleim, állandó fejfájás semmi pihenés, szülés utáni 3 hónapig tartó depresszió és egyéb apróságok. Teljesen lerobbantam egészségileg és lelkileg is. Állandóan veszekedtem a párommal nem bírtam elviselni a fejfájás miatt a gyereksírást(szerintem ez érthető egy agyvérzés után). Szinte a párom gondozta, én úgy éreztem, hogy tönkre tette az életemet... aztán,ahogy gyógyultam és mérséklődött a fájdalom múlt a depresszióm,a gyógytorna miatt javult a mozgásom, úgy nyílt ki újra a világ. A lányomat egyre inkább láttam életem legnagyobb boldogságának,mint elrontójának. 9 hónapos most és imádom. Szerencsére ő is engem. Rendbe jöttem teljesen. Sokszor bánom,amiket, akkor gondoltam,de nem volt olyan az egészségi állapotom, hogy tiszta fejjel gondolkozzak. Semmi sem jött össze úgy, ahogy akartam. Se a terhesség,se a szülés,se a szoptatás és sosem nyugodott meg nálam,csak az apjánál. Most le sem tudom magamról vakarni. Olyan bizalommal fordul felém, hogy a könny kicsordul a szemből, amikor csak nálam alszik el,mindent megeszik,ha én adom és,ha megijed valamitől azonnal hozzám mászik. Imád és imádom. Bocsánatot kértem már azóta 1000x tőle és a férjemtől is,de ezek ellenére töretlenül szeretnek. Szerencsés vagyok, hogy ilyen családom van. Ha nagyobb lesz és babája lesz, akkor 1000%-ban mellette fogok állni,mert sajnos nem mindenkinek van álomszülése, terhessége. Aki pedig emiatt le akar pontozni,az tegye meg, miután járt az én cipőmben és az egész életét újra fel kellett építenie és újra fel kellett állnia a kerekesszékből.