Félek a terheségtől. Ki hogyan esett ezen át? Többi lent.

Egyàltalán nem biztos, hogy hányni fogsz. Én egyszer sem hánytam. Hidd el, ki fogod bírni!

Igen, elég sok minden háttérbe fog szorulni egy időre. De semmi nem tart örökké.

Egyébként még nagyon fiatalok vagytok, van még időtök felkészülni.

Mi 8 év házasság után vállaltuk a babát. Előtte utazgattunk, úgy éltünk, ahogy akartunk. Nem bántam meg. Azt viszont bántam volna, ha nem lehettünk volna ennyit kettesben.

Mondjuk nekünk nem kellett sietnünk, mert mindig is 1 gyereket akartunk és ez azóta sem változott.

Így utólag, hogy már rég túl vagyok rajta (mármint a terhességen, szülésen) azt modnom, hogy felesleges pánikolni jó előre. Csak a saját idegeid mennek tönkre. Persze könnyű ilyen tanácsot adni, főleg, hogy én is rettegtem. De pontosan a saját tapasztalatom miatt mondom, ne foglalkozz a félelemmel. Nem éri meg. Mi megbezséltük, hogy csak 1 gyerekünk lesz, mert ha majd 5-6 éves lesz, akkor hármasban láthatjuk a világot, élvezhetjük az életet mint gyerek nélkül tettük.

Amikor terhes lettem örültünk neki, de jött az első gyomorcsapás. Kiderült, hogy ikrek lesznek. Na itt olyan másfél hónapog csak sírtam, és rettegtem, hogy mit csinálok 2 gyerekkel? főleg, hogy csak egyet akartam. Majd jött a félsz, hogy hányni fogok, hogy a hátam leszakad majd, hogy minden bajom lesz.. De semmi. A legnagyobb gondom egész terhességem alatt az volt, hogy folyamatosan kívántam a kókuszt. Főleg, hogy utálom a kókuszt, még a szagától is rosszul vagyok. De végig amíg meg nem szültem a lányokat minden nap kókuszt akartam ennei, inni.. Minden nap kókusztej, kókuszos csoki stb. De szülés után újra utáltam, a szagától újra öklendeztem. Persze rettegtem a szüléstől is. Szinte belémsúlykolták, hogy iszonyú szenvedésben lesz majd részem, órákat fogok vajúdni, Szülés is olyan fájdalmas lesz, hogy csoda ha nem bolondulok bele. Nos ez sem jött be. Még 1 órát sem vajúdtam, nem is fájt jobban mint egy szokásos menstruációs fájdalom. Gyorsan megszülettek a lányok sima szüléssel. Emlékszem amikor túl voltam a szülésen, csodálkoztam magamon, hogy miért voltam olyan ostoba, hogy 9 hónapig rettegtem mindentől, így elrontottam azt, hogy boldog legyek terhesen. Igen pár évig le kell mondani az igényekről, de nem is igazán vágytam rá. Olyan jó volt nézni a lányok növekedését, fejlődését. Nagyon jó lányok voltak, nem voltak hisztisek, így bármikor nyugodtan el lehetett menni velük, nem okoztak gondot, nem zavartak másokat. 5 évesen már négyesben mentünk nyaralni, és voltaképpen újra előjöttek az igények, amit négyesben csináltuk végig. Szóval fogadd meg a tanácsomat. Élvezd a terhességed minden napját, ne aggódj, mert úgysem tudsz ellene semmit tenni. Később meg élvezd a gyermekeddel eltöltött időt, mert hidd el: a gyeremekeden fogod látni hogy milyen gyorsan rohan az idő.-

Főleg, hogy egy gyerek nem egy csini babaszoba és cuki ruhák, pláne, hogy egy hányástól "rettegsz", sírásra kelni pedig kényelmetlen lenne számodra..:D

Semmi gond nem lesz ha vársz még 2-3 évet a dologgal, sőt.