Nem örül a család, hogy újra terhes vagyok. Ezt hogy lehet jól lereagálni?
2. gyermekünket várjuk, mi a férjemmel már ezt korábban megbeszéltük, hogy 2 év legyen a kicsik között. Igy is sikerült a második baba. Az elsőt se fogadták jól (férjem családja) mert ugy érezték korai még nekik a nagyszülőség, főleg anyósom vélekedett így. Az én oldalamon mindenki örült de sajnos anyukámék 150 kmre élnek, míg anyósék 5 percre a ugyanabban a városban. Ez miatt a 1. várandósságom alatt akkor sokat sírtam, mert úgy éreztem nem szeretik majd. És még kb. nekünk kellett bocsánatot kérni amiért gyerekünk lesz, amit persze mi nem tettünk meg, de nekünk kellett szemet hunyni e felett, mert bocsánatot nem kértek.
Tegnap újra oda álltunk eléjük, mivel már nem tudtam elrejteni a rosszullétek okát, és most is teljesen leverte őket a víz.
Kioktattak, hogy ez mekkora felelősség, hogy a másik is pici, ennek a tetejére minek még egy, meg amúgy is anyagilag.
Egyszóval nem fogadták jól. Hozzáteszem a gyermekünk arany baba, okos szófogadó. És semmi gondunk nincs, a gyereknevelés téren vagy anyagilag sem.
Nem lepett meg, de nem is igazán vártam mást.
Viszont egy család vagyunk, ősszel-télen sok családi összejövetel szokott lenni, amire muszáj menni.
Mert különben harag lesz.
Ilyenkor hogy álljak hozzájuk? Szálljak szembe a megjegyzéseikkel, mondjam el a mi véleményünket, vagy hagyjam rájuk?
Férjem már mondta nekik, hogy ez rosszul esik/esett nekünk, de mintha falra hányt borsó lenne, nem ért semmit.
Köszönöm a válaszokat!
1,5 éve nem beszélek párom családjával.
Nálatok megint más a helyzet, mert unoka van a képben.
Bár mi is most várjuk a gyermekünket, úgyhogy a találkozások, majd csak a gyerek miatt lesznek. De ettől függetlenül én nem tartom a kapcsolatot velük semmilyen szinten.
Állj ki szerintem magadért, és beszélj a pároddal, hogy neked ez már így nem jó.
Valahogy biztos találtok egy olyan megoldást, ami neked is megfelel.
De ne kényszerítsd magad egy olyan dologba bele, ami már elviselhetetlen számodra.
Kitartást! Én megértelek! :)
Hát, az is sokat elmond róluk, hogy ilyen korkomplexusaik vannak, hogy "korai még NEKIK a nagyszülőség". Dobok egy hátraszaltót, hogy valaki azért ugat bele mások életébe - ráadásul ilyen horderejű kérdésekben - mert pszichés problémái vannak a saját korával. Ebből nyilvánvaló, hogy nemcsak a korával vannak pszichés gondjai...
Azt viszont tudd, hogy "a gyerek miatt legyen béke" sose működik. A gyereknek jól fejlett hatodik érzéke van arra, hogy a konfliktusokat kiszimatolja és ha az szőnyeg alá van söpörve, nincs kikommunikálva, az okozhat gondokat nála az élete során. A gyerek érzi, hogy gond van, de ha nem kap rá magyarázatot a saját szintjén, az érzelmi fejlődése szenved kárt. Illetve attól is, ha úgy erőltetitek a kapcsolatot ezekkel a drágalátos szülőkkel, hogy amúgy teljesen fagyott és ellenséges a légkör és csak a képmutatás megy. A gyerek szellemi és érzelmi fejlődésére egészen kicsi kortól komoly negatív hatással van a képmutatás, ha valami nem az, aminek látszik, mert mint említettem, hiperérzékeny detektoraik vannak, hogy letapogassák a környezetük valós érzelmi állapotát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!