A második babára is meg kell érni vagy elejétől tudtátok hogy nem elég egy?

Ezeket a kerdeseket rogton elfelejtened, ha a parod azt mondana h o is akar tobb gyereket... csak azert vannak ilyen ketelyeid, h magad altasd arrol h nem is akarsz te masodikat.

Nezd, nalunk mindketten mindig is csak 1et szerettunk volna, o mar meg is van, hamarosan 1 eves. A mi indokaink ezek ( voltak):

-en egykekent imadtam egyke lenni, ferjemnek van 4 testvere, es azt mondja addig volt jo, mig nem volt 1 sem.

- tudjuk h csak 1 gyerekre van kapacitasunk: anyagilag es erzelmileg is. ( a lakasunk szobaszama, penzugyi helyzetunk is ezt mutatja).

- egyszeruen egyikunk se vagyik tobbre, igy erezzuk teljesnek a csaladot, mi nem a miert ne? Reszen kell gondolkozzunk, hanem hogy vajon masok miert akarnak 1nel tobbet???? Nem ertjuk.

Vitassatok meg h mi legyen, de nagyon raertek, a babatok pici, elobb varjatok meg h legyen kb 2 eves, addigra egesz onallo, mire testver megjon, majdnem 3, mehet oviba is, neked is konnyebb lesz , testverfeltekenyseget is jobbab el lehet kerulni mert mar okosabb, ertelmesebb lesz a nagyobb, ill latni fogjatok 2 ev korul h h alltok, belefer e a 2. baba egyaltalan?.

"majdnem 3, mehet oviba is, neked is konnyebb lesz , testverfeltekenyseget is jobbab el lehet kerulni mert mar okosabb,"

A testvérféltékenységnek semmi köze az értelemhez és ~3 év korkülönbség esetén a legrosszabb pszichológus szerint is. Csak mondom. ;)

2 alatt és 5 felett könnyebb.

Én pont az ellenkezője vagyok és a férjem is. Első babát várjuk még csak, de már tudjuk előre, hogy 2 gyereket szeretnénk.

A miértek:

- Én egyke gyerkőc voltam és sajna borzalmasan éltem ezt meg. Nekem mindig is hiányzott egy kistesó.

- Páromék ketten vannak testvérek, nagyon szeretik egymást.

- Mi így szerveztük az életünket, hogy megtudjuk ezt teremteni. De azért vannak sokkal szegényebb emberek is akik bevállalják a 2 gyereket. Nem az a fontos hogy minden szart megvegyük a gyereknek.

A szeretet kérdés. Anyósom is ezen aggódót, mielőtt összehozták a férjemet. Nekem fura volt ezt hallani.

Azt mondta hogy végülis mire megszületett a párom,avagy a 2. gyerek, ezek a félelmek teljesen elillantak.

Ez tényleg a mai napig így is van, teljesen ugyan úgy szereti mind a két gyermekét.

Pedig tényleg vannak olyan anyukák akik különbséget tesznek, dr szerintem ritka. Meg olyan hibbadt emberek is az ilyenek.

Amikor aggódtam a szeretet megosztas kérdésen egy kedves ismerősöm azt mondta: a szeretet nem osztodik a második baba születésével, hanem duplázódik. Én azt gondolom a legjobb dolog amit adhatunk a kisfiamnak az egy testvér.

Testvéri féltékenység... Hát ha ketten vannak bizony osztozni kell anyán.. De ezt is meg kell tanulni...

Túléled... A kisfiam is hasfájós volt elég sokáig, sőt kb 1.5 éves volt mire átaludta az éjszakát... Félek mi lesz most (22hetes kismama vagyok) de úgy vagyok vele mas is megcsinalta, nekem is menni fog

Egyébként nem tudom hogy meg kell - e érni rá, mi tudtuk hogy több gyermeket szeretnénk így ez nem is volt kérdés

Elmondom a mi esetünket. Minsig is 2 gyereket akartunk, mert a tesó jó dolog. Aztán megszületett a nagy, a párom azt mondta, kizárt, nem kell még egy. Utána mikor akart, én nem akartam többet. És ez volt váltakozva. Soha nem egyszerre akartunk a tesót, így elnapoltuk.

Az okok:

- Nehéz eset volt a nagy kicsi korától.

- Féltem, hogy nem fogom szeretni a kicsit.

- Nem álltam készen a terhességre.

Rengeteget olvastam a testvérféltékenységről, a legtöbbször a kiváltó ok a szülő hozzáállása. Beleb.zul a kisebb gyerekbe és a nagyot parkolópályára teszi, emiatt a nagy jelentéktelennek érzi magát, mintha lecserélték volna, hamar felfogja, hogy a kicsi miatt, így bántani, piszkálni fogja, hogy a szülő legalább addig is figyeljen rá.

Nálunk 5 évnek kellett eltelnie, mire megértünk rá, a nagy 3 éves korában beszéltük meg, hogy előbb a nagyra figyeljünk. 4 éves ovisként elkezdte mondogatni, hogy szeretne testvért, monstuk neki, ha a tesó akar, majd jön. Óvónők is puhatolóztak ez ügyben, mert látták, mennyire törődő a gyerek, ezt is lezavartuk annyival, hogy próbálkozunk, de nem jón.

Valójában picit dolgozni akartam még, mielőtt újra babázom itthon.

5 éves volt a nagy, mikor a kicsi megfogant, iden januárban meg is született.

- Tévedtem, lehet két gyereket ugyanannyira nagyon szeretni, mégis máshogy.

-Tesóféltékenység 2 hétig volt, utána a párom szabira jött, a nagyot kivettük arra az időre az oviból. Elmagyaráztuk neki, hogy mindig ő az első, azért merr a kicsi megszületett, nem szeretjük kevésbé. Bevontuk az elejétől a tesó körüli solgokba. Kiválaszthatta a ruháját, pelust hozott, fürdetni segített, manapság etetni. Vigyáz rá, tanítja, imádja.

Egyetlen dologban nem a nagyot vesszük előre, ez a fürdetés, a kicsi 7kor a nagy 9kor alszik.

A terhességem ugyan nehéz volt, az elején 3 hónap fekvés, aggódás, hogy megmarad, a nagy folyton beszélt hozzá, hogy maradjon velünk, nem tutkoltuk a terhesség velejáróit. Nem emelhettem, és igazából fel sem kelhettem volna végig, de menni kellett a nagyért, vinni kellett, ellátni.

Féltemy hogy nehéz lesz vele, de nála nyugisabb baba nincs a földön.

A tapasztalataim alapján igen, meg kell érni a másodikra is. Legalábbis én nem tudtam volna elképzelni, hogy sorozatban gyártsuk a gyerekeket.