Félidős terhes vagyok, de néha olyan bizonytalan, normális ez?

én már 30hetes vagyok és engem is foglalkoztatnak ilyenek, ne aggódj! :-)

ez természetes hisz egyben hatalmas felelősség nehezedik majd az emberre a hatalmas boldogság mellett.

azt mondják az ösztön majd jön magától. tehát ne gyötörd magadat. persze szükség lesz a család segítségére hogy összehangoltan azért az anyuka is tudjon pihenni.

gratula :-)

Szia,

Természetes hogy vannak ilyen érzéseid hiszen egy vadonatújdolog előtt állsz ami ismeretlen, egy új élet kezdete. Nem csak a babáé, a tiéd is!

Az egyedülléttel kapcsolatban: én is mindig olyan voltam hogy néha szükségem volt arra hogy senki ne legyen körülöttem, még a párom sem, csak egyedül zenét tudjak hallgatni, vagy csak lepihenni és így egyedül maradni a gondolataimmal. Hát most úgy vagyok vele hogy a baba után, amíg kicsi lesz, amikor alszik akkor lesz időm egy jó főzés mellett kicsit elmélázni magamban, vagy akárha a babávalegyütt lemegyek sétálni kicsit amíg férjem még dolgozik.... amikor meg már kicsit nagyobb akkor rá lehet bízni a babát apukájára, vagy nagyszüleire és a barátnőkkel valami rövidebb progit csinálni. Ne aggódj marad időd majd magadra is, csak okosan kell beosztani és nem szabad bepánikolni attól hogy ott alszik a kis csöppség az ágyikójban :)

A másik dolog: egyáltalán nem jelent semmi rosszat hogy egy másik babánál nem éreztél semmit...majd a sajtodnál. Sokfélék a nők, van aki mindenféle gyerekre gügyög, és van aki csak a sajátjára, ez semmi roszat nem jelent, ugyanúgy jó édesanya leszel, hiszen miért is kéne megérintenie feltétlenül anyai érzésnek egy idegen kisbaba láttán? Majd ha a sajátodat fogod egészen más lesz meglátod :)

Jó babaváráts ls ne aggódj ilyen dolgokon, meglátod ha megszületik a picid teljesen természetesenk fogod érezni hogy ott van és nem fogsz ilyenekn gondolkodni!

37 hetes kismama

nyugi, még azt is felőrli aki kifejezett Anyatípus. :)

Próbáld magad felvértezni a szülés utáni hónapokra, mert tiszta lelkiismerettel kijelenthetem, hogy az életed fenekestül fog felfordulni, amikor majd órákig sír a babád és fogalmad sincs miért, amikor majd egész éjjel nem hagy aludni, és mondjuk úgy 2 héten keresztül, akkor el fogsz jutni odáig, hogy megkérdezed magadtól: Biztos hogy ezt akartam? Most már tényleg vége az életemnek?

Pár hónap múlva, amikor a sírós kis csomagból egy tündérke fog kialakulni, akkor meg is adod magadnak a választ: mindennél jobban megérte gyereket vállalni és minden fáradtságot megér egy mosolya, vagy nevetése a kis pöttömnek.

Egyelek meg!:)

Nyugodj meg ezek a gondolatok a hormonok hatásai.

Én nagyon szeretek aludni este. Eleinte, amikor a kis manóhoz éjjel 3szor is fel kellett kelni, mondtam az uramnak, hogy ez egy hatalmas nagy kiszúrás velem, utálok felkelni, én aludni akarok!!!! Na, ez ment 2 napig, aztán rájöttem, hogy mégis-csak az anyja vagyok, nekem kell felkelni hozzá, különben se én-se a baba nem tud aludni :) ÉS megszoktam.

Az egyedüllét kapcsán pedig annyit lehetsz egyedül, amennyi szükséges a feltöltődésedhez, de ehhez szervezés kell. (pl. nagymama)Persze ez már egy új élet lesz, annyira nem tudsz kimozdulni, de azért meg lehet oldani 1-2 kiruccanást:)

Ja, és a baba tma!

Én se szerettem más kisbabákat nézegetni, mert sose éreztem azt, hogy hú, nekem kell egy "ilyen"

De amikor szülés után rámtették a kis testét és belenéztem a kis szemébe , ő meg engem nézegetett, tudtam hogy ez a kapocs összeköt minket, és én az édesanyja vagyok:))Akkor -és az utána lévő napokban- kezdett megérni bennem, de vagy kellett 1 hónap mire ténylegesen "felfogtam":) Olyan varázslatos érzés volt, majd Te is fogod érezni :) Jó babázást!!:)

Én is félidős vagyok a 2. gyerkőccel. 31 évesen szültem a kislányom, azért vártunk sokáig a babával, mert annyira imádtam az életem, a szabadságom.

Az első 3 hónap nagyon kemény volt... Hasfájás, nemalvás (én is szeretek aludni, lustizni, pokol volt 2-3 órákat aludni csak egyben), csak karban csendben levés, különben ordítás. Nagyon megviselték az idegeimet. Utána már mosolygott a kis drágám, nyugis baba lett, aztán költözés kertes házba, szóval ezután már mással is tudtam foglalkozni.

Nagyon kellett, hogy néha elszabaduljak egy-két órára nézelődni, vásárolni, csajokkal találkozni. Most már 20 hós a kislányom és kiegyensúlyozott, édes gyerek. Te is belejössz majd, és ahogy egyre önállóbb a gyerek, többet fogsz kikapcsolódni. Nekem a régi védőnő mondta, hogy egy héten egy nap legyen csak anyáé. Ez persze nem megvalósítható nálunk, pl. kettesben nemigen mentünk még el sehová a férjemmel, pedig már nagyon igényelném.

Most félek én, hogy a 2. gyerek ezt a kis szabadságomat is elveszi, de olyan gyorsan repül az idő, és remélem hamar jól ellesz a kicsi a nagytesóval.