Túl későn derült ki a terhesség és még időpontot kérni is lehetetlen, mit tegyek?

"Akit ismerek és tényleg nem akar gyereket az triplan védekezik. A többi kifogás."

Tudod van, aki élvezni is szeretné a szexet, nem 28- féleképpen görcsölni azon, h vajon hatásos lesz-e! Aki védekezik, az igen is megtette a szükséges lépést a nem kívánatos terhesség ellen. Független attól, hogy 1 vagy 2 vagy 3 féleképpen tette azt. Nem tudom egyesek miért érzik felhatalmazva magukat arra, hogy megmondják más hogy élje a szexuális életét, vagy szimplán az egész életét.

Ki mondta, hogy egy foghúzásnak felel meg? Én legalábbis ilyet nem írtam, ettől még tény, hogy az ab egy kis műtét, ami hamar megvan és utána is záros időn belül élheted tovább a mindennapjaidat, nem kell napokig-hetekig pihenni ésatöbbi. Azt meg mindenki eldönti maga, hogy számára ez belefér-e az értékrendjébe avagy sem, de én meg azt tartom elmebetegnek, aki gyilkosságról és hasonló badarságokról hadovál abortusz kapcsán.

Oda kell tenni, hogy szerinted! Szerinted ez és ez, más szerint meg az és amaz, végső soron a lényeg továbbra is az, hogy ez totálisan magánügy, senkinek nincs joga megmondani ki hogy védekezzen, hogy szexeljen és miért vállaljon felelősséget. Én így gondolom legalábbis.

Kedves abortusz ellenesek! Ezt már nagyon túlzásba viszitek. Írok ide ahogy a kétségbeesett anyuka kérdése alá írtam.

Én is abortusz ellenes voltam, ezért és azért mert az mondták majd milyen jó lesz megtartottam. 20 éves voltam, pénzel nem volt gond évek óta dolgoztam. Férjem nagyon örült neki. Én végig hitegettem magam hogy milyen boldog család leszünk. Jó is lenne csak nem gondoltam hogy ennyire nem lesz türelmem a babához. Egész nap úgy érzem be vagyok ide zárva. Férjem nem segít semmit, munkába temetkezik. Én pedig csak nézem, hogy hova járkál el miket csinál a korosztályom. Ehhez képest az életem egy nulla. Babámmal nem akarom éreztetni mind azt a fájdalmat amit érzek és amit a férjem okoz nekem. De bizony van ám, hogy mosolyog, nevet rám én pedig sírni kezdek hogy miért nem tudok örülni a babámnak úgy mint aki éveket várt rá. Szörnyű emnernek, anyának érzem magam és az is vagyok. Jelenleg ott tartok a férjem miatt hogy azon gondolkodom össze pakolok és lelépek a gyerekkel együtt a saját házamból. Megtalaltam, hogy ha nem vagy rá felkészülve, nem szeretnél gyereket akkor ne vállalj. Ezerszer belegondoltam már hogy milyen jó lenne a kislányomnak, ha nem én lennék az anyja hanem más. De igazából nagyon szeretem de ezek akkor is előjönnek. Persze azt is tudom hogy azért nem én vagyok a legrosszabb anya, nem hagytam el a gyerekem és a többi rossz dolog, de boldogabb lehetne olyannal aki tényleg akarta.

Most őszintén szerintetek jobb a helyzetem hogy vállaltam? Szerintem egyáltalán nem.

" Szörnyű emnernek, anyának érzem magam és az is vagyok." - #57, egyik sem vagy, egyszerűen egy ember vagy, aki az élete egy pontján hozott egy olyan döntést, ami később hibásnak bizonyult.

Az nem a te hibád, hogy a társadalom semmilyen módon nem hajlandó kezelni ezt az egyébként elég közkeletű problémát, sőt, már az is csodaszámba megy (sajnos) hogy valaki nyugodtan beszélhessen róla, anélkül, hogy elhordanák mindennek az "anyatípusúék"...

#59, egészségedre:)

Egyébként kinek mi a kudarc... nekem mondjuk az, ha valaki el tudja venni a szabadságom, és rám tudja kényszeríteni a saját akaratát. Lehet, hogy másnak meg az, ha minél sikeresebben át tudják vágni önmagukat, és be tudnak állni az alattvalói ("parancsolat alatt élő") pozícióba. Szerencsére nem vagyunk egyformák...

Szóval ezzel a siker/kudarc témában pont az a korlátod, ami általában az összes erkölcsi témában - az, hogy elhitetted magaddal, hogy létezik "AZ" erkölcs, "A" siker. Pedig még véletlenül se így van...

"Akit ismerek és tényleg nem akar gyereket az triplan védekezik. A többi kifogás."

Fene tudja, én még soha sem társalogtam arról az ismerőseimmel, hogyan szexelnek, vagy védekeznek.