Hogyan döntsek jól, amikor a barátom nagyon szeretné a babát, én viszont bizonytalan vagyok?

Azt még hozzátenném: egy gyerek még annak is komoly kihívás, aki vágyik rá. Akkor mégis milyen viszony várható, ha nemnis vágyik rá az anya, rosszkor is jön, fájó lemondással jár.

Kérdező! Egyszerű a kérdés: akar anya lenni úgy is, hogy esélyes, hogy sosem diplomázol le? Akarsz gyereket úgy is, hogy ha a párod nem akarná? Itt van a lényeg! Csak akkor vállalj gyereket, ha te készenállsz! Ez nem korfüggő, élethelyzetfüggő, ez kizárólag egyén és egyéi prioritás függő. Racionálisan gondolkodni nem kegyetlenség - felelőtlenül gyereket vállalni viszont az.

Kedves Kérdező!

Tegnapelőtt azt írtad, bánt a bizonytalanság.

Szeretnélek megnyugtatni, hogy a bizonytalanság elmúlik, és megoldható :)

- Először is a baba kor 1 év alatt elmúlik. A hasfájás, szopi-maratonok 3 hónap alatt rendeződnek. Egy egy éves gyerek már majdnem mindent eszik - ezért pár órára bárkire rábízható -, tud már lépegetni - vagy próbálkozik vele -, kommunikál, próbálgatja az első szavakat. Az első hetek-hónapok valóban nehezek, de ahogy nő mindig könnyebb és könnyebb lesz.

- Azt írtad a barátod akarja a babát. Hát akkor vegye nevére! Lehet apasági nyilatkozatot tenni, így - ha esetleg attól félsz, hogy lehet nem lenne örök a kapcsolatotok -, akkor is el kell majd, hogy tartsa a gyermeketeket. Mivel akarja a babát, szerintem benne lesz, sőt szerintem boldogan fog támogatni.

- Ha ő 25 éves akkor tud dolgozni, nem kell szüleidnél élni. Akár az egyetemet is elkezdheted. Az érettségit még simán le tudod tenni, ha minden igaz kb. augusztusban születne meg a baba. Jelentkezz egyetemre, és ahogy az előzőekben is írta egy Kommentelő, a passzív év jó megoldás. 1 évesen meg már beadhatod bölcsibe - EZ CSAK RÉMÍSZTGETÉS, HOGY NINCS BÖLCSIS HELY, akiknek szüksége van rá, azoknál MINDIG megoldják, viszont időben kell jelentkezni, tehát fél évvel előtte érdemes kérdezősködni már. Személyes tapasztalat.

Ha szüleidre számíthatsz, akkor 1-1 alkalommal szerintem szívesen vigyáznának is a babára (addigra totyogós kisgyerek), amíg vizsgára készülsz egy könyvtárban.

Extra: Ha a nappali tagozaton aktívra teszed az éved akkor onnantól kezdve járni fog Neked a DIPLOMÁS GYED EXTRA. Ez a diplomás bérminimum 70%-a, alapszakon 96600 Ft nettó, mestreszakon 126350 Ft. És rengeteg egyetem működtet további ösztöndíjakat gyerekes hallgatóknak, amivel további 60-70 ezer forintot is össze lehet pályázni havi szinten.

- És fiatal anyuka leszel. Mire kilépsz az egyetemről a munka világába a gyerkőcötök már 4 éves (ha mestreszakra is mész akkor 6). Ovis/iskolás lesz addigra, és emelett tudsz már a karrieredre is koncentrálni.

Azért merem ezeket leírni, mert én is még bőven egyetemista voltam, mikor kopogtatott a gólya (ráadásul a férjem is), ő vállalt plusz melót, lediplomáztunk, és azóta karrierem is van, neki is (jogász vagyok, 30 éves). Igen nehéz volt az elején - volt olyan vizsga amit türelmesen, ismétléssel lehetett elvégezni -, de 2-3 év alatt rendeződött minden.

Csak bíztatni tudlak!

Hogy van-e bölcsis hely, az leginkább a lakhelytől függ. Budapesten azért szokott lenni, mert több is van egy irányítás alatt és szétosztják a jelentkezőket, így akár még év közben be lehet férni, persze ha nem válogatsz, és ezt jelzed. Más, főleg kisebb településeken viszont sokszor csak egy bölcsi van, ha egyáltalán van, vagy csak két éves kortól fogad. Szóval ha csak ez kell a döntéshez, érdemes egyszerűen neten kikeresni az illetékest és telefonon megkérdezni.

És persze nem tudom, milyen szakról van szó, de több barátnőm is vállalt gyereket (van, aki többet) direkt egyetem alatt, hogy "egy kosszal" letudja és ne majd a karrierből essen ki. (Azt hiszem gyógytornász, pszichológia, óvónő és fizikus.)

Rám is sokat vigyáztak a nagyszüleim, az enyémek is a mieinkre, és remélem, én is tudok majd az unokákra. Én ebben nem látok semmi rosszat, gyereként sem éltem meg így, de ez is nézőpont kérdése, ismerek olyat is, ahol nagymama kijelentette, hogy ő nem fog, mert már a sajátjait felnevelte, és nagyon sokat, ahol eleve sosem jöttek ki anyóssal, szóval a szülők nem bíznák rá.

Párkapcsolat... Manapság az a trendi, hogy ha pasi/nő nem éri meg, hagyd ott - ha ezt követed és csak ámor örökké tartó nyilára vársz, sosem lesz biztos semmi, 2-5-10 év múlva is szétmehettek, mert nincs állandó lobogás egy kapcsolatban sem, ahogy te sem vagy mindig csupa könnyen szerethető mosoly, a völgyekben néha muszáj "előbb szeretni", hol egyiknek, hol másiknak, szerencsésebben mindkettőnek, hogy újra hegy lehessen. Van olyan rokonom, ahol bizony anyuka lépett le önmegvalósítani (és elő sem került többet), és apuka maradt egyedül két kisgyerekkel és nagyon szépen felnevelte őket. Van barátnőm, aki visszament dolgozni és a férje maradt otthon. Van barátnőm, aki sok partnert kipróbált, mindig nagyon szerelmes, aztán valami mégse olyan jó, és fél év múlva újra másba nagyon szerelmes... most 40-esként réve ért, de hiába vártak babára, inkább kutyát vettek. De ismerek egy olyan párost is, akik már az oviban, és többeket, akik már gimiben is együtt voltak. És olyan barátnőm is van, akinek 3x megkérték a kezét hiába, mert nem tudta eldönteni, mit akar, és azóta siratja, hogy miért nem mondott igent a fiúnak, akinek azóta már másik családja van. És persze olyan nőket is, akik egyedül vagy párosan, de gyermektelenül csak a karriernek élnek és sokaknak példaképek ők is. Ezek csak össze-vissza példák arra, milyen sokfélék az emberek és életutak. Persze egyikből sem lehet nagy igazságot levonni a te helyzetedre, pláne látatlanban, legfeljebb annyit, hogy talán érdemes annak is örülni és kihozni belőle a legjobbat, ami már van, amellett persze, hogy álmodni, hosszú távra tervezni is egészséges, de az elszalasztott lehetőségek felett sírni nagyon nem az. Nincs tökéletes élet. De van, aki látszólag "hülyén" is boldogabb, mint más, akinek nagyjából mindene úgy alakult, ahogy akarta. Ez meg a belső embertől függ, akit meg csak te ismersz, mire lenne ereje és akarata (bár az isigaz, sok mindenhez az ember élesben edződik hozzá). Dönts a legjobb eszed és a szíved szerint is, de aztán ragaszkodj ahhoz, utána már ne agyalj más utakon, hanem azt fordítsd jóra.