Terhesség megszakítás utáni ez normális érzés?

Semmi baj veled

Te igy dolgozod fel

Mas beleroppan

Egyik sem rossz vagy jo csak mas !

Engem meg ennyire se erintett meg az abortusz kb mint egy foghuzas... Tudatos dontest hoztam meg es el is fogadtam a dontesem. Valszeg ezert nem okozott torest bennem.

Alapvetoen azt vettem eszre h az sinyli meg a legjobban aki keptelen a sajat donteset elfogadni.

Neked valamennyire sikerult ezert is konnyebb neked...

Kérdező, nyugi, te egy teljesen normális ember vagy, aki miután hozott egy megfontolt döntést, hogy a rendelkezésre álló lehetőségek közül számára melyik a legkevésbé rossz, utána nem azon pörög önsorsrontó módon, hogy "mi lett volna ha", hanem képes elfogadni a saját döntését.

Ne is hagyd, hogy bárki bármilyen lelkiismereti terrorista módon is belerángasson az önsorsrontás spiráljába, és ezzel hatalmat szerezzen a te életed felett.

A neten jó ideig keringett a Szent Imre kórház szülészet-nőgyógyászat volt főorvosának "abortusz" című rövid könyve - és ha valaki, ő több ezres esetszámból, tényleg pontosan ismeri a valóságot. És őszintén le is írja, hogy az abortusz után a leggyakoribb érzés a nőknél a megkönnyebbülés.

Ez van.

(ha valaki egy könyvet akar elolvasni egy ilyen döntés előtt, én feltétlenül ezt javaslom:

[link]

Tényeken, tapasztalatokon alapuló szakmai mű, ami nem foglal állást se pro, se kontra, leírja a dolgokat a maguk valójában, anélkül, hogy az olvasót befolyásolni akarná a saját döntésében)

Igen vannak olyan nők mint te, akiknek nincsenek érzéseik. Ezen az oldalon is vannak páran.

És komolyan nem rossz, mikor a gyerekedre nézel és arra gondolsz hogy ennek adtam esélyt az életre a másiktól meg elvettem a saját kényelmem miatt?

Ha én nem tudok egy esetleges terhességet vállalni, védekezek, duplán is.

Nekem olyan erzes mintha meg sem történt volna velem..csak egy rossz álom.

Talán így dolgozzuk fel

Utolsó, ha legközelebb válaszolsz, előbb talán olvasd el a feltett kérdést...

Kérdező, szóval pont az ilyen megnyilatkozásokra írtam, hogy "Ne is hagyd, hogy bárki bármilyen lelkiismereti terrorista módon is belerángasson az önsorsrontás spiráljába, és ezzel hatalmat szerezzen a te életed felett."

Nézd, hogy normális-e? Ezt nem tudom, de létező jelenség. Nem vagy pszichopata. Tökéletesen leírtad, mi történik most benned: tudod, hogy elvetted a magzatod életét, és tudod, hogy ez a lehető legrosszabb, ami egy élet ellen elkövethető. Azt is jól látod, hogy most temeted magadban a reakciókat, az igazi érzelmi válaszokat.

Nekem meggyőződésem, hogy a bűntudat, amit mások rád szórt átkának gondolsz, az egyetlen lehetőség ilyenkor, hogy egy abortusz lelkileg is rendezhető legyen. Amíg ez nincs, amíg nem adod át magad annak a kínzó, de őszinte szembenézésnek, amit egy abortusz utáni lelkiállapot jelent, addig sosem fogsz tudni igazán elhatárolódni a tettedtől. A felismerést, a tetted lényegére és súlyára való rádöbbenést, ha egyszer kopogtat az ajtódon, fogadd el, ne félj tőle! Tudd, hogy fájni fog, de megtisztít és új célokat ad neked. És ez nem átok, ez nem bosszú, hanem remény.