Akik átestek már abortuszon, tapasztalataitokat el tudnátok mondani? Milyen érzések kavarogtak bennetek?

szia!èn leírom neked a sajat tapasztalatom.

en 21evesen estem eloszor teherbe,nem volt tervezett baba,masodeves egyetemista voltam osztondijjal,plusz semmi megfelwlo korulmenyunk nem lett volna a baba erkezesere,se anyagi,se szuloi tamogatas,csak a szeretet lett volna,de az edeskeves ilyen hatterrel.6hetes voltam,mikor eloszor mentem orvoshoz,nagyon durvan vizsgalt meg,de ertettem az okat,bar abban a lelkiallapptban nem esett valami jol.a parom meg hajlott is ra,h maradjon meg a baba,de kozulunk en vagyok a racionalisabb.a kapcsoatunkat nem sinylette meg,ma is egyutt vagyunk,hazasodni keszulunk,pluszban veszelyeztetett terhes vagyok.csak anyukam tud errol az egesz elsoterhessegrol,senki mas,a testverem se,sose fogja megtudni tolem.anyu ellenezte rogton,en valamivel lassabban lattam be a helyzet lehetetlenseget,de belattam.nehez volt.vegul 8hetesen szakitottak meg a terhesseget.nalunk,delre az anyaorszagtol ugy van,h meg aznap hazamehetsz a korhazbol,ketoranyi szigoru hanyattfekves utan.a mutet utan mehgyulladasom lett,kaptam ra gyogyszereket,helyrejottem viszonylag hamar.viszont a lelki resze jobban megviseli az embert,nekem kb 9honap kellett,mire eljutottam odaig,h ne bogjem el magam,h ragondolok.az "evfordulokat" mimdig szamon tartom.nem gyujtok gyertyat v ilyesmi,csak megemlekezek rola.nalunk nincs semmi vedonoi latogatas,meg haromnapos gondolkodasi ido,mint Magyarorszagon.kapunk egy beutalot abortuszra,vercsoport meghatarozasra azert elkuldenek,de semmi laminaria egy nappal elobb,se ekg vizsgalat,se semmi.elaltattak,de elotte meg eleg normalisak is voltak a mutosok,foleg egy noverke.a mutet utan otthon fekudtem,egesz nap sirtam,kutyaul voltam,de ez ezzel jart,a parom soooookkal hosszabb ido alatt dolgozta fel.a korhazbol anyukam vitt haza,tenyleg keptelen helyzetbe jott az a terhesseg.ami elterelte figyelmem,az a sorstarsak tapasztalatainak olvasgatasa volt,beszelgetes egy bizalmasommal,az idoooo,de ami rossz volt,h egy darabig keptelen voltam errol a parommal beszelni.ami pedig pluszban rossz volt,h a parom szulei ra akartak beszelni,h tartsuk meg,de ok borzaszto vallasosak,nem lattak ep esszel a lehetetlen helyzetet,foleg a kelekotya anyosom.

hat ez az en tortenetem.amikor meg ebben cipoben jartam,akk tudtam meg,h a csaladban elofordultak hasonlo cifra esetek,nem en vagyok az egyetlen.

Szia Én 17 évesen estem teherbe.

Hülyeség volt,de sokszor bánom hogy nem tartottam meg. Nem én döntöttem el. A szüleim döntése volt. Amikor bekerultem a korhazba (2 napig voltam bent) nagyon sírtam. Tudtam hogy hulyeseget csinaltam. Eloszor is vert vettek tolem. A 2. Nap megvolt a mutet. Elotte is csinaltak valamit de mar nem emlekszem ra. Anyukam velem volt ebben a nehez helyzetben is. Elotte nagyon kiakadt de elkisert es mindig mellettem volt es meg egy ember. Az emberek hogy is mondjam nem mindegyik volt valami kedves. De nagyon rossz visszagondolni erre. A sulibol egy honapot hagytam ki akkor.