Ha a feleségetek titokban abortuszon esne át amig ti tavol vagytok, hogy reagalnatok?

Szokás szerint a magzatvédők kikiáltották önmagukat "AZ értelmes"-nek...

Na, ehhez képest én azt gondolom, hogy addig nem hozok döntést semmiféle lényeges kérdésben - pláne nem a párkapcsolatomban - amíg nem ismerem az okokat és a körülményeket.

Honnan tudtad meg ???

Ha titok volt valszeg nem mondja el, nem ?

Ammeg atgondolnam a kapcsolatunkat h vajon miert nem akarta elmondani nekem ...

Nem tudom, hogy válnék e, de nem simogatnám meg a fejét érte!

Nem azért akadnék ki, mert abortuszellenes vagyok (egyébként nem), hanem mert a hátam mögött cselekedett.Úgy érezném, hogy átvágott a palánkon!

Utolsó, én is erre gondolnék első sorban... erről meg azt gondolom, hogy ha tényleg a gyerek származásában bizonytalan, akkor a lehető leghelyesebb döntést hozta meg a sok rossz döntés közül - jó ilyenkor nincs - és még csak nem is hárította rám át a felelősséget azzal, hogy a nyakamba borítja a problémát, mondván döntsem el én.

Ugye a másik lehetőség, hogy a férj egy elvakult AB-ellenes, akivel nem lehet előre megbeszélni a dolgot. Ez esetben egy ennyire AB-ellenes férj, ha mégis megtudja, nyilván azonnal válni rohanna, ahogy itt leírták néhányan.

Mivel én nem vagyok abortusz-ellenes, nem valószínű, hogy bekerülnék egy ilyen helyzetbe, velem inkább a fordítottja eshetne meg, hogy a terhességet titkolja legalább a 12. hét végéig... maradna tehát az első lehetőség, hogy kérdőjeles, kitől terhes.

Nyilván azok az értelmes válaszadók, akik jönnek ugyanazzal a nevetségesen szar dumával, mint általában, hogy Jajj képes megölni a saját gyerekét...meg azok, akik rohannának válni, ahelyett hogy esetleg elsőként megkérdeznék mégis miért döntött így, mert valami oka csak kell legyen, engem meg érdekelne, hogy mi az.

Amúgy pedig de, joga van a nőnek egyedül is dönteni, ugyanis hiába a szöveg, hogy nemcsak az ő gyereke, ettől független az a magzat az ő hasában van, ő kell kihordja és megszülje, tehát a végső döntés az övé, ez van. Persze le lehet ülni, ha terhes lesz az ember lánya, sőt le is kell ülni (normál esetben ez magától értetődő) a másikkal és közölni, hogy ez és ez van. Megbeszélik ki mit szeretne, ki hogy gondolja, de akkor is a nő fogja eldönteni. Ha férj/barát akarja, de a nő nem, akkor ott nem lesz gyerek. Na meg a másik opció, hogy a nő szeretné, a férfi meg nem, attól a nő még meg fogja szülni. De ez így van rendjén.

Ha addig úgy gondoltam, hogy rendben van a házasságunk, a kapcsolatunk, akkor nagyon kibuknék, hogy ennyire nem bízik bennem, hogy nem hiszi, hogy számíthat rám a bajban. Valószínűleg itt vége is lenne a házasságnak, mert őszintén, nem igazán jut eszembe ilyesmire más indok, mint hogy nem tőlem van a gyerek.

Illetve persze, ha az adott férj megrögzött ab-ellenes, akkor persze, hogy a feleség nem meri elmondani, de ha kiderül, nyilván ez esetben is vége a házasságnak.

Azonnal elválnék, mert hazudott és titkolózott.

Ha betegség az ok, akkor pedig nagyon mérges lennék, amiért hazudott, és vszeg megingana a bizalmam irányába.