Elvetettük Down-kóros magzatunkat. Azóta a család úgy kezel minket, mint a gyilkosokat. Miért?

bocsánat hogy kérdezem, de szülés után ilyenkor adnak ki inormációkat a gyermekről?

hogy talán az az 1%...

vagy amíg nem tudni, nem fáj alapon nem mondanak semmit?

a családot én meg nem avattam volna be olyan szinten, hogy feljogosítva érezzék magukat véleményt alkotni, meg ítélkezni. az vesse az emberre az első követ...

Először is nagyon bátor és erős vagy, te is és a férjed is! Kívánom, hogy mielőbb feldolgozzátok a tragédiát, amelyet a magzatotok elvesztése okozott és legyen egészséges kisbabátok!

Az én esetem: A kombinált tesztem annyira rossz lett (az egyik érték szinte kizárólag csak a Downosokra jellemző), hogy biztosra vettük az amnió rossz eredményét. (bár végül kiderült, hogy egészséges a magzat)

De amit addig kaptunk a férjem családjától, azt nem tettük zsebre. Szerintük ez gyógyítható betegség, mert az akárkinek az akárkijének is ez volt a 60-as években, és szerintük vállalható ez, majd otthon maradok vele, és szerintük csak a gonosz emberek "gyilkolnak meg ártatlan gyermekeket" (=magzat).

Ezeket hallgattuk így, szó szerint. És még azt, hogy akkor már nem is a te gyereked, ha beteg?

A szüleim teljesen normálisak voltak, velünk tartottak a bajban.

Azóta mi elfordultunk a férjem családjától, nem teljesen, de nem tudunk már rájuk úgy nézni, ahogyan előtte. mert nálunk végül nem történt ilyen típusú baj, de tudom, hogy kiátkoztak volna minket a családból.

én nem érvelnék, de nem is hagynám rájuk, kivonulnék. de nem biztos, hogy ez a jó stratégia, csak szeretem magam a világtalan emberektől távol tartani.:)

Ki mondta ezt az 1% esélyt? A nőgyógyászod vagy a genetikus aki kiadta a leletet? Merthogy nincs ilyen, hogy 1%. Downt csak és kizárólag mikroszkópos értékelés alapján mondanak ki. Azon meg látszik egyértelműen, minden sejtben, így: [link]

Ha triszómia van a 21-es párnál az Down, ha nincs akkor nem Down. Ennyi. Nincs százalékos esélylatolgatás és utólagos lamentálás meg talán igen talán nem.

Sajnálom, hogy ha félreértettetek valamit vagy rosszul mondták.

Tudom, kegyetlenül hangzik, de ez az eset legalább megmutatta, hogy a családból kire lehet mindenben számítani és kinek fontosabb a saját egoja mint az, hogy megtudakolja ti hogy éltétek ezt át.

Először is nagyon sajnálom, hogy ezt át kellett élned. Egy nagyon racionális döntést hoztatok, ész érvek alapján, még ha ebbe kicsit bele is szakad a szívetek. Biztosan sok időbe telik feldolgozni a történteket, de én is úgy gondolom, hogy a legjobb döntést hoztátok, ugyanezt tettem volna.

Sajnálom, hogy a család ezt nem érti meg. Nektek most érzelmi támogatásra lenne szükségetek, nem támadásokra.

Azt gondolom, hogy ne győzködd őket, ha eddig nem bírták megérteni a lényeget, ezután sem fogják. Hagyd rájuk.

Esetleg azt megmondhatnád nekik, hogy nagyon fáj, ami történt, és a viselkedésükkel csak még nagyobb fájdalmat okoznak. Rátok is tekintettel lehetnének, nem csak az elvesztett babára.

Kiegészítés: a 16-os válaszolónak igaza van abban, hogy az 1% esély, ami mondtak nagyon sok, túlzás.

Nyilván voltatok magzatvíz mintavételen, ott számítógéppel ellenőrzik a mintát. Elvileg 1000-ből 1-szer tévedhet, de nem szokott előfordulni. És ha pozitív az eredmény (hibás a kromoszóma), akkor megismétlik a tesztet, de másodszorra nem számítógép értékeli, hanem orvos. Nincs 1 %-os tévedési esély.

Tőlem is vettek mintát, volt időm utánajárni, mert kb. 2 hétig aludni sem bírtam az idegtől. Utánaolvastam, hogy mi is a Down-kór, milyen betegségek szoktak társulni hozzá (mert elég sok mindennek együtt jár), néztem videókat azokról a szülőkről, akik Down-kóros gyereket nevelnek, és ugyanarra jutottam a férjemmel együtt, hogy ha beteg, akkor nem tartjuk meg. Szerencsére negatív lett a teszt, de belegondolni is borzalmas volt, hogy le kellene mondanom róla, idő előtt meg kellene szülnöm, úgy hogy tudom, meg fog halni. Senkinek nem kívánnám ezt.

A környezeted nagyon érzéketlen, könnyű csak szavakkal dobálózni, és más életéről ítélkezni.

Ismét csak azt mondom, hogy ne érvelj, ne pazarold erre az energiádat. Gyászold meg a babát, és próbálj meg minél hamarabb helyrejönni lelkileg. Sok sikert!