Mit tennétek ha a terhesség során kiderülne hogy a baba down-kóros?

Nem tartanám meg.

Sokszor nem értem az olyan szülőket, akik képesek feláldozni a saját, a férjük, az esetleg már meglévő gyerek életét egy még meg nem született gyermekért. MIÉRT?

De lássunk csak néhány gyakorlati problémát:

- ki marad a beteggel otthon akár sok-sok hosszú évig?

- ki áldozza fel a karrierjét, munkáját, életét egy még meg nem született beteg gyermekért?

- ki fogja megkeresni azt a nem kevés pénzt, melyet egy beteg gyermek és az őt gondozót eltartja?

- mi fog történni a beteg gyermekkel, ha az őt gondozó meghal, vagy éppen gondozásra szorul?

Nem tartanàm meg. Anyagilag sem bìrnànk: valamelyikünk kiesne a munkàból, vagy fizethetnénk gondozót, otthont. Mellette gyógyszerek, kezelések. És a nagyobb, egészséges gyerekkel mi lesz? Ki gondoznà a beteget, ha velünk történne valami? Pszichésen sem érzem magam elég erősnek egy beteg gyerek mellé.

De ez a logikus döntés lenne. Az anyai szìv nyilvàn màst mond ilyenkor, sajnos viszont rangsorolni, mérlegelni kell.