Akiknek volt abortuszuk. Ti elmondjátok a gyereketeknek majd? Ha igen, mikor és hogyan?

Nekem nem volt de anyunak igen. Nem kimondottan nekünk mondta el. Kisiskolás lehettem amikor játszottunk a szomszéd gyerekekkel és anyu fojtott hangon mondta apunak hogy már "ő" is óvodás lenne. Akkor nem tudtam kiről beszél, nem is kérdeztem mert láttam hogy anyu szomorú, de bennem maradt ez a mondat. Később többször szóba jött hogy lett volna egy testvérünk de csak infó morzsákat kaptunk. Sosem kérdeztem róla mert úgy éreztem hogy erről nem szabad beszélni. Örültem volna ha anyu beszél róla de sebeket sem akartam feltépni. Mert neki komoly trauma ez közel 25 év után is.

Valahol haragudtam anyura mindig emiatt. Gyerekként azért mert szerettem volna még egy testvért. Anyuék próbálkoztak is egy harmadik gyerekkel amikor 12 év körül lehettem. Nem jött össze. Anyu mondogatta hogy a műtét lehet az oka. Sajnáltam de mérges is voltam. Őt hibáztattam. Persze sosem mondtam neki és a kapcsolatunk is nagyon jó volt.

Azonban mindig ott motoszkált a fejemben hogy mi lett volna ha én jövök rosszkor? Talán engem is eldobtak volna? Milyen lenne a testvérem? Tini koromban amikor engedetlen voltam arra gondoltam vajon a testvérem szófogadóbb lett volna? Jobban jártak volna ha őt tartják meg? Az ő fejükben megfordult -e valaha hogy miért engem és miért nem őt?

30 éves vagyok, már nekem is van gyerekem de mai napig sokat gondolok a meg nem született testvéremre. Mindig lánynak képzeltem el.Életem nagy pillanataiban eszembe jut hogy ő lehetett volna a hozzám legközelebb álló személy.

Emellett anyuban is csalódtam. Fájt látni hogy a mindig családjáért élő anya képes lemondani a gyerekéről. Ugyanakkor tudom hogy neki is fáj.

Úgy érzem jobb titkolni, de akkor teljesen. Vagy ha kiderül akkor átbeszélni teljesen.

Érdekes hogy férjemet nem viseli meg hogy tud az anyja abortuszairól. Pedig anyósomnak legalább 6 volt. Jóformán a szerencsén múlt hogy pont a férjemet tartotta meg. És anyósom tök lazán beszél róla kb mint a fogkő leszedésről. Lehet hogy ez is egy megoldás így a gyereknek sem trauma.

Nekem missed ab-om volt, ha odaakerulne a sor elmondanam a gyerekemnek.

Anyukamnak is volt egy missed ab-ja elottem, egyszer par szot mondott rola, de en, az en mutetemet nem mondtam el neki, ne aggodjon ezen (is)...

Én sem ítélkezni akartam, se úgy éreztem és néha ma is, hogy tőlünk is evett valamit.

Az a valaki a mi családunk része is lett volna. Tudom hogy az ő döntése volt neki volt joga méghozni de én is szegényebb lettem általa.