Bizonytalan vagyok az abortusszal kapcsolatban, úgy érzem, hogy szeretném a babát. De ilyenkor mégis mit csináljak?

Nem elítélést, fejmosást várok, így is van elég bajom.

Idén érettségizek, a héten derült ki, hogy terhes vagyok.

Tudom, hogy a "legjobb" döntés az abortusz lenne, hiszen 12 éves korom óta az a célom, hogy külföldre menjek egyetemre, imádok élni, szórakozni, tavaly nyáron pl. összesen 2 hetet voltam Magyarországon, év közben is rengeteget vagyok távol (apukám, nagyszüleim más nemzetiségűek, nem is élnek Mo.-n). A barátom is hasonló, csak Ő picivel nyugisabb, nem pörög 24/7.

Anya is mondta, hogy ennek nem lehet más vége és senki nem fogja tudni, csak mi ketten. De én tegnap elmondtam a barátomnak és Ő szeretné a babát... Ő volt az első, aki megkérdezte tőlem, hogy én mit szeretnék.

Komoly a kapcsolatunk, évek óta együtt vagyunk. Tudja, hogy mivel járna egy kisbaba, mert van egy kistestvére.

Ettől függetlenül költözhetnék Hozzá külföldre, max pár évvel később kezdeném az egyetemet.

Eddig tudtam tiszta fejjel gondolkodni, mindig normális, ésszerű döntéseket hoztam, sosem az érzelmeim irányítottak. Erre ma beszéltem az embrióhoz a hasamban, mikor tudom, hogy nem hallja.