Van olyan aki a műtőben gondolta meg magát? Vagy műtét előtt közvetlen?

Egy ismerősöm a tágítás előtt kisetalt a helyiségből.

De az övé nem sikersztori. Apuka lelépett, anyuka összeomlott, a pszihiátrián fekszik, a gyerek állami gondozott.

^

Számodra.

Attól még nem biztos hogy ,,gyökér" mert kimondja amit gondol. Nem mindenkinek az anyaság a fő célja, nem mindenki szeretne gyereket és ezt fel kellene már fogni. Elhiszem, hogy az anyukák (jobb esetben) azért lettek anyukák mert szerettek volna gyereket és ez esetben természetes hogy a gyerek a legjobb dolgok egyike az életükben. De ugyanígy van, aki a háta közepére sem kíván egy gyereket, nem szereti őket, nem akar. Ez utóbbi táborba tartozom pl. én magam is. Mindenkit más tesz boldoggá, van akinek ezek között a dolgok között szerepel a gyerek és van akinek nem.

Kérdező: Igen, elég sok ilyen nő van, egyik tanárunk, aki nőgyógyász, mondta egyszer hogy volt olyan nap amikor 3-an is kiszaladtak mielőtt elkezdték volna a műtétet. Féltek, megbánták, kényszerítették őket, nem lehet tudni. Ez az ő dolguk, ugyanúgy mint azoknak akik végigcsinálják. De a legfontosabb, hogy ha a gyerek megtartása mellett döntenek mégis, akkor vállaljanak érte felelősséget mert később már nem gondolhatják meg magukat, hogy jobb lett volna mégis a műtét. Ha ez nem megy, akkor jobb elvetetni.