Van köztetek olyan, aki közvetlen abortusz előtt gondolta meg magát, esetleg már a kórházban?

Az anyukám. Már minden papír elő volt készítve, de ő meggondolta magát 34 évesen, és megszületett a féltesóm, aki most 14 éves (11 évvel fiatalabb nálam). Anya ismét elvált, elvitte a féltesómat külföldre. A kislány kezelhetetlen a következetlen nevelés miatt, az apjával csak a pénze miatt áll szóba, egyébként utálja, anyámat sz.ba sem nézi. Szegény anyukám elrontotta az életét, bátyámét és az enyémet is ezzel a késői babával.

Meggondolta magát egy ismerősö,de a tágítás után már nem javasolták,hogy megtartsa.

Apám meggondolta magát, mármint amikor én vártam babát 16 évesen, de akkoriban nem volt mindenkinek mobilja (már a kórházban voltam), hogy felhívjon, egyedül kellett végigcsinálnom az egészet, rettenetes volt, nagyon megbántam, ugyanakkor tudom, hogy valamilyen szinten helyes döntés volt. Most pedig már nagyon várja az unokát, aki persze évek óta nem jön össze :(

Egyik ismerősöm. A kórházban azt mondták, hogy bejött előtte egy súlyos eset, ezért holnap várják új időpontban. Nem ment vissza. Egészséges Kisfia született. Előzmény: Kislánya rákos volt (örökölte, de már meggyógyult) és ezért nem akarták a másodikat, sajnos az eredményre (genetikai) annyit kellett várni, hogy kifutottak volna az időből, ezért döntöttek az abortusz mellett (ekkor még a lányt kemoterápiára hordták).

Nekem már volt időpontom is, de előtte 2 nappal felhívtam az orvost, hogy nem fog menni, ne várjon. Családi nyomás volt - még csak 19 voltam, az egyetemen egy fél évem ment le - de én sosem akartam elvetetni. Örülök, hogy volt bennem annyi erő, hogy kiszálljak. Ma már lassan öt éves a gyerekem, és a diplomám is meglett.:) Lelkiismeret furdalásom pedig nincs, hiszen nem történt meg.

a kórházba ültem már az ágyon a tágításra várva... mikor elém adták a papírt......én nem tudtam aláírni. Mondtam az orvosnak hogy nekem egy nem megy szeretném megtartani és gratuláltak :)egy életre megbántam volna ha elvetetem.