Milyen fokú sérülés/fogyatékosság megléte esetén vetetnéd el a babádat?

14-es mi a betegséged?bocsi nem kell válaszolni ha nem akarsz

Válaszom elvettetném nem akarok rosszat a gyerekemnek...

Mikor szültem a kisfiam volt ott egy anyuka első baba és szüléskor tudta meg,hogy a kicsinek farkastorka van teljesen ki volt szinte mindig sírt.....pedig volt fogadot orvosan szóval nem mindent szűrnek ki

Nálunk nem látták,hogy egy veséje van,persze ezért nem vettetem volna el...de váradossan mindig volt egy érzésem valami van....

Nagyon nehéz a válasz, mert más belegondolni a helyzetbe és más meg is élni azt. Nekem szerencsére egészséges a fiam. Viszont mikor a terhesség alatt jártam a szűrővizsgálatokra, akkor megbeszéltük a párommal, hogy ha beteg a baba, akkor bármennyire is fáj, de nem tartjuk meg. Értem itt a Down kórt, autizmus, nyitott gerinc. Tehát ahol önmagát sosem fogja tudni ellátni. Ez a szülőknek is nehéz és a gyerek is egész életében kell hogy függjön valakitől.

Kisebb rendellenesség miatt pl. 6 ujj, biztosan nem vetetném el.

A kettő között (végtaghiány, vakság stb) biztosan nagyon gondolkodóba esnék. Ott van esély rá, hogy mégis inkább megtartanám, mint elvetetném.

Olyan könnyen, olyan önzőn mondjátok, hogy nem élhetne teljes életet.. Nézzétek meg Nick Vuicic-t! :)

A plusz ujjak, a végtaghiány, főleg ha kar, nem lehet ok egy élet elvesztéséhez!!

Persze az autizmus, vagy a BIZTOS élettel összeegyeztethetetlen fogyatékosság, az egész életében ágyhoz kötöttség, értelmi leépülés nem élet! De sajnos ez sem lehet biztos. Annyi olyan hallottam, hogy az orvosok lemondtak Róla, amíg a pocakban volt, vagy a születése után és mégis felépült, vagy beteg sem lett!! Na, egy ilyet dolgozz fel, hogy mondjuk elveteted, de nem tudhatod, h tényleg biztos beteg lett volna?? Vagy mondjuk nyitott gerincet állapítanak meg és megindítják a 20. héten, mert akkor meg lehet és mégsincs baja..... Meg is őrülnék. Szóval nehéz, összetett kérdés ez és sok sok szakember véleménye kellene ahhoz, h lemondjak a kisbabámról!!

Az autizmus nem igazán derül ki méhen belüli időszakban.

Én nem tudnám elvetetni semelyik babámat. Mondjuk szűrésre sem mentem el, csak a kötelező UH-kra.

De ehhez hozzá tartozik, hogy hívő vagyok. Ha kiderülne valami komoly rendellenesség, akkor imádkoznék Istenhez csodáért, és ahhoz, hogy ha mégis beteg lesz, akkor adjon hozzá erőt az egész családnak, hogy neveljük és szeressük, amíg él.

Ilyen házaspár a baráti körömben, akiknél mondták, hogy nagyon beteg lesz a baba, ők mégis vártak, a 24. héten elment a baba.

Azt hiszem én sem tudnék másként tenni.

Ha élettel összeegyeztethető baja van, akkor megtanulnánk együtt élni a problémával.

Biztos hogy gyökeresen megváltozna az életünk és hatalmas küzdelmet jelentene, de megjárnánk akkor közösen ezt az utat, amit fogadtunk egymásnak, amikor összeházasodtunk. (Jóban-rosszban)

Egyébként bár közel sem ilyen súlyos, nálunk is van betegsége két gyerekemnek is, és ez is küzdelem, így valamennyire átérzem ezt.

hittel próbálnám csinálni, máshogy nem is lehet, mint más nehéz helyzeteket az életben.