Abortusz ellenes anyukák, erről hogyan vélekedtek?

Köszönöm szépen :) igenbocsánat másik példára tértem ki

kicsit félre értelmeztem elolvastam még 1* már felfogtam :D

Vegyünk példának egy 23-24 éves nőt, aki elvileg felelősségteljes, de valami oknál fogva nem tudott/akart fiatalon bulizni, a főiskola után egyből gyereket vállalt: tudtátok, hogy épp ezt a korcsoportot érinti leggyakrabban a szülés utáni depresszió, a megbánás? Nem véletlenül. Mert fellobban a vágy a kikapcsolódásra, a magányra, a fékevesztettségre, de a lehetőség már elillant

13:25 vagyok

Fején találtad a szöget.

Én pont azt gondolom, hogy ez nem úgy működik, hogy a "morális értékeket" a fejébe plántálom a gyerekemnek, hanem hogy szeretem és elfogadom őt olyannak amilyen, (és ezt nem kamasz korában kezdem!) azt remélve, hogy így a saját önértékelése még az ingatag kamasz korban is lesz annyira erős, hogy nem lesz szüksége rá, hogy a kortárs csoport minden nyomásának engedjen. (Pl, hogy ciki, ha ő még szűz, mert a többiek 60%-a már nem az, vagy más ilyen dolgok...)

Egyébként éppen hogy van betekintésem ebbe a világba, a férjem gimnáziumi tanár mér 6 éve, úgyhogy a kamaszvilágról sok minden kiderül. És sajnos világosan látszik, hogy a bizonytalan gyerekek/kamaszok családjában mindig nagy zűr van. Ezért remélem, amit írtam, hogy ha én éveken át dolgozom azon, hogy a férjemmel fenntartsuk a szerelmünket/szeretetünket, és a gyerekeinket is elfogadó szeretetben neveljük, akkor annak mégiscsak jó következményei lesznek.

És tudom, hogy nem vagyunk tökéletesek, hibázunk, ezért sosem mondanám azt, hogy "velünk ez sosem történhet meg"!

Mert ugye a legjobb családok azok a családok, amikben nem történnek meg azok a dolgok sem, amik a "legjobb családokban is megtörténnek". De ezek nem mi vagyunk... :o)

De azért próbálkozunk...

Több mindent kérdezel egyszerre... más helyzetéből nyilatkozni nem tudok (így nem is ítélhetem el). Mi átlagos család vagyunk, nem túl nagy lábon és fiam van... de ha most lenne egy terhes lányom, én támogatnám mindenben, hogy megtarthassa az unokámat. Amit tudok csak adni, gyakorlati segítséget, anyagit, lelkit is kapna, ő pedig remélhetőleg akarattal, szorgalommal befejezhetné a sulit. Egyébként meg persze kikapna, hogy gyerek fejjel szexelt (hozzáteszem én sem tartom valószínűnek ezt, ha körbenézek a családunkban), de a babát magát vagy a lányom állapotát nem tartanám szégyennek, nem úgy állnék hozzájuk, hogy hová bújtassam őket. (Ha nagyon szenved a lányom, mert a társai vagy tanárai megbélyegzik, persze nem hagynám a suliban.) Ha még nagyon éretlen, gyanítom, hogy végül gyakorlatilag én lennék az anyja a gyerekének (de persze nem venném el tőle).

Szerintem aki ugyanolyan embernek tekinti a magzatot, mint egy már megszületett gyereket, annak az értékrendjében előrébb szerepel az élete, mint egy másik ember vágyai vagy kényelme. Aki pedig (x. hétig?) nem embernek tekinti, hanem csak sejtcsomónak vagy az anya teste részének, aszerint meg az anyának jogában áll bárhogy dönteni felette. Annyira különböző nézet ez a kettő, hogy sosem lesz ebben megegyezés. Plusz minden ember helyzete, teherbírása más (anyagilag, lelkileg, egészségileg), így minden terhesség története is más, nem lehet általánosítani - a jövőt pedig pláne nem ismerjük.

A 24-es válaszban olvastam ezt a mondatot: "Egyébként meg persze kikapna, hogy gyerek fejjel szexelt" Elgondolkodtatott. Nem akarok általánosítani, de szerintem a leggyakrabban azokban a családokban történnek meg nemszeretem dolgot, ahol a tiltás, és a büntetés az elv. Mert a gyerek akkor is szexelni fog, ha úgy érzi eljött az ideje, mégha tudja is, hogy a szülei ezt elítélik. Csak éppen stikában, esetleg technikailag felkészületlenül teszi.

Írtatok a testi és a lelki érés szakadékáról. Pont ebben lehet a kulcs. Testileg megérik tizennéhány évesen, dolgoznak a hormonjai, forr az egész kamasz, de közben lelkileg tényleg éretlen még, és nem tud megálljt parancsolni.

El kell neki mondani, hogy ne kapkodja el a dolgot, de nyitottnak kell lenni arra is, ha nem tudod már visszafogni. ebben az esetben a fogamzásgátlás segítése többet ér, mint a tiltás.

Sokan úgy érzik, van valamiféle vadromantika abban, hogy újra kisbaba kerül a családba. Mert az Ő lányuk biztosan nagyon jó anyuka lesz, megállja a helyét. és hát persze segíteni fogják mindenben.

A valóság nem ennyire rózsaszín. Valószínűleg a válaszadók mindegyike érettebben szült. És valljátok be, még így is akadtak nehézségek bőven. Képzeljetek el egy 16 évest, akit vonz a buli, a barátnők. Vásárolgatni szeretne, csavarogni kicsit, de ott a baba. A szülők segítsége? A legtöbb szülő még vastagon dolgozik, amikor a lány 16 éves, mikor tud segíteni neki?

Biztosan akad olyan kamaszlány, aki szépen megoldja a feladatot, de azt gondolom, Ők nagyon kevesen vannak.

én felnevelném a lányom gyermekét, ha úgy hozná a sors. Abortusz csak akkor jöhetne szóba, ha az egészségét veszélyeztetné a terhesség.

Az pedig, hogy tönkre teszi az életét, csak hozzáállás kérdése.

Van két ismerősöm, akik 15-16 évesen szültek, az egyiknek jólmenő péksége van, a másik sikeres kozmetikus. A gyerekeik már nagyok, ők pedig élvezhetik az életüket.

26-os vagyok.

Közben elolvastam a válaszokat.Én is ab.ellenző vagyok, mert az ismerőseim körében azt tapasztaltam, hogy olyanok vetették el a babát, akik akár fel is nevelhették volna, ha akarták volna, csak nem úgy volt "kényelmes".

Nem lehet általánosítani, ezért nehéz egy ilyen fiktív esetről beszélni. Nem lehetne kijelenteni, hogy 16 évesen mindenki vetesse el a babáját, mert úgy jobb, és azt sem, hogy aki 29 évesen szül, az biztos hogy jó anya lesz.

Sokan sajnos ész nélkül mennek abortuszra, egy foghúzástól is jobban félnek, a Néma Sikoly című filmnek, vagy bármi más hasonló tájékoztató jellegű filmnek pont azért lenne értelme bemutatni, hogy jobban megértsék az emberek, mit is jelent az abortusz. Én is azt mondom, hogy van, amikor az ab. lehet a jobb megoldás, ugyanakkor azt ellenzem, amikor valaki gondolkodás nélkül ezt választja.

Kérdező, írtad, hogy családsegítőként sok szerencsétlen esetet láttál. Mi miatt voltak szerencsétlenek? Nem is volt köztük olyan, akit támogatott a családja, és szeretettel álltak a "feladat" elé?

Kedves kérdező, én egyfelől nem vagyok abortusz-ellenes, másfelől meg még férfi is vagyok, de a kérdésedet én is provokatívnak, vagy hát inkább felháborítónak tartom. Mert hát úgy állítod be, mint ha itt a szülőnek lenne bármiféle döntési joga, pedig hát még törvény szerint sincs... csak sajnos ezzel az érintettek kevésbé vannak tisztában.

Szóval, a terhesség kihordásáról a terhes nő dönt, és kész. Akkor is, ha 16 éves... Magyarországon senkit sem lehet (szerencsére) sem a terhesség kihordására, sem annak megszakítására kényszeríteni, még a t. szülőjének sem. Egyedül akkor lehet konfliktus, ha az illető lány abortuszt akar, a szülő meg nem hajlandó aláírni hozzá a műtéti beleegyezést - de ezt a gyámügy megteszi helyette, és ugye itt 18 hét a határ, tehát még az időből sem lehet kicsúszni.

A szülőnek természetesen lehet véleménye a dologról, amit természetesen joga, sőt kötelessége elmondani a gyerekének, de a terhesség kimeneteléről szóló döntést a terhes nőnek és a párjának kell meghozni, senki sem kényszerítheti rájuk se a saját akaratát, se a saját erkölcsi meggyőződését.

Szóval az ilyen abortuszos kérdéseknél engem az abortusz-ellenzők oldaláról az akaszt ki valóban, amit te is leírtál, a másik oldaltól meg az, hogy a gyereket kritikátlanul arra biztatják, hogy vesse magát alá a szülei akaratának, mert úgymond "csak a legjobbat akarják". Mint tudjuk, a pokolba vezető út is jószándékkal van kövezve, és a "legjobbat akarni" nem mindig egyenlő a "legjobbat tenni"-vel...

El kellene látni azt a lányt (és adott esetben a párját) mindenféle korrekt információkkal minden oldalról, és utána hagyni békén, hogy meghozzák a SAJÁT döntésüket.

"Hagynátok, hogy a középiskolai éveit éppen hogy megkezdő lányotok megszülje a gyereket és ezzel tegye tönkre az életét?"

Nem biztos, hogy tönkreteszi a saját életét ez csak lehetséges, csak feltételezés. Viszont elpusztít valakit, ami nem feltételezés, hanem TÉNY.